– A legutóbbi bajnoki mérkőzésen két játékos – Varga Dániel és Pohl Zoltán – betegség miatt nem állhatott a rendelkezésére. A döntőre már velük együtt készül a keret, mindenki egészséges?
– Örülnék neki, ha egyszer végre azt mondhatnám, hogy teljes a keret, s mindenki egészséges, ám sajnos ezt most sem tudom kijelenteni. Továbbra is vannak például olyan játékosaim, akik csak kisebb sérülésük ellenére tudják vállalni a játékot szerdán.
– Nyilván a hiányzók ellenére is az OSC-Újbuda ellen már a szerdai kupameccsre koncentráltak. Az a bajnoki mérkőzés miben szolgálta a felkészülésüket?
– Szerintem voltak nagyon jó részei, hiszen kaptunk több emberhátrányt, ami azért volt hasznos, mert tudtuk gyakorolni az ilyen szituációkban is a védekezést. Persze, jó lett volna, ha legalább az egyik pont a miénk (11-10-re nyertek az újbudaiak – a szerk.), ám a végén sajnos kissé dekoncentráltak voltunk, elúszott a pontszerzés lehetősége. Összességében az eredményt leszámítva jó, hasznos párharc volt, hiszen több olyan dolgot tudtunk gyakorolni, amit szeretnénk játszani szerdán is.
– A második mérkőzés előtt a hatgólos fór magabiztos előnynek tetszik, ám aligha kell arra figyelmeztetnie a játékosokat, hogy ez a trófea még nincsen zsebben.
– Abszolút nem gondolom, hogy ez az előny megnyugtató volna. Egyértelmű a cél: itthon is nyerni szeretnénk. Nincs más alternatíva a fejemben, csak a győzelem érdekel. Lépésről lépésre, támadásról védekezésre le kell zárni a rivális minden lehetőségét, az eredményről viszont csak akkor tudunk majd beszélni, ha már lefújták a találkozót. Addig bármi lehetséges.
– Korábban olvastam egy nyilatkozatát, amelyben azt mondta: a fontosabb mérkőzések előtt gyakorta hajnalban – az alvás rovására – is töpreng a nyerő taktikán. A szerdai találkozó előtt megvolt már ez a stádium?
– Ez úgy szokott zajlani nálam, hogy a reggeli órákban, olyan 5 óra tájban megébredek, s egyszer csak elkezdek gondolkodni a taktikát, a stratégiát illetően. Ez már zajlik néhány napja, mondhatni teljesen természetes. Sok mérkőzésünk volt egymás után, én pedig mindig szerettem volna kipróbálni valami újat, így volt min gondolkodni – ez a jelenség szinte mindennapossá vált.
– Mennyire lepte meg a kinti eredmény?
– Voltak a fejemben forgatókönyvek a kimenetellel kapcsolatban, s bevallom, volt köztük ilyen is. Számoltam azzal, ha jól játszunk, s nekik nem úgy megy, esetleg nem kapják el a fonalat, akkor elképzelhető egy magabiztosabb siker is, hiszen több jó kvalitású játékos van a Fradiban. Nyilván örülök neki, hogy végül így alakult.
– Az Eurokupa-menetelés során volt olyan pont, amikor azt érezte, hogy akár győzhetnek is?
– Megmondom őszintén, ez a lehetőség bennem az utolsó pillanatokban merült fel először, amikor megvertük a Jadran Herceg Novi csapatát (két mérkőzés után összesítésben 17-16-al jutott tovább az FTC – a szerk.). Ők a párharc jelentős hányadában vezettek ellenünk, csupán az utolsó két negyedében tudtunk fordítani. Nagyon nem volt időnk azon gondolkodni, hogy eljuthatunk a döntőbe, hiszen kint vereséget szenvedtünk egy olyan mérkőzésen, ahol akkor sem panaszkodhattunk volna, ha adott esetben 2-3 góllal legyőznek minket.
– Alig egy hónapja, február 25-én 14-2-es vereséget szenvedtek a bajnokságban a Szolnoktól. Mi kellett ahhoz, hogy néhány hét leforgása alatt eljussanak oda, hogy az FTC az Eurokupa-aranyérem várományosa lett?
– Két különböző sorozatról van szó, s úgy gondolom, picit a fejekben is át tud állni csapat ilyenkor. A 14-2-t súlyos pofonként éltük meg, mégsem volt előzmény nélküli, hogy belefutottunk ebbe, hiszen akkor szombaton játszottunk az Eurokupa elődöntőjének visszavágóját, szerdán pedig rangadót vívtunk a Szegeddel, majd utána jött a magyar szinten erős Szolnok. Ott nem láttam különösebb ritmusbeli különbséget, ám a befejezésekben nagy szakadék volt a felek között. Ilyenkor az egyetlen elfogadható megoldás, ha „előre menekülünk”, ha megpróbáljuk megoldani a problémákat – velünk is ez történt.
– A Mladost Zágráb játékosként 2001-ben aranyérmet nyert az Eurokupa elődjében, a LEN-kupában. Az a kupagyőzelem összehasonlítható azzal, amely az első meccs eredménye alapján kinéz a Ferencváros vezetőedzőjeként?
– Ez nehéz kérdés. Ott a teljes mezőnynél erősebb volt a Mladost, a sorozat végéin mégis megszenvedtünk. Példaként beszéltünk is arról a játékosaimmal, hogy ott az első meccsen megvertük az Olympiakost, majd a visszavágón egy nagyon nehéz csata végén, végül vereség után emelhettük fel a trófeát. Ebből is a tapasztalatot szeretném leszűrni, mégpedig azt, hogy nagyon fontos, hogy az ember feje a helyén legyen döntő szituációkban.
– Mire számít ma este a Nagyváradtól?
– Támadni fognak. Mindenáron, már az elején megpróbálnak gyors gólokat lőni. Ha ezt meg tudjuk állítani, akkor a második játékrészben már látjuk azt, hogy mi az, amit játszanunk kell.
– Hatgólos előny birtokában szabad inni a medve bőrére, behűtik előre a pezsgőket?
– Soha. E tekintetben nagyon babonás vagyok. Akkor foglalkozom ezzel, hogy mi legyen utána, ha lezártuk a mérkőzést. Ez nagyon fontos dolog nálam, s ez a mai találkozó legfontosabb kérdése is: mindenkit óva intettem arról, hogy előtte mással foglalkozzon. Csak a Nagyvárad ellen következő négy negyeddel foglalkozhatunk: ezt a mérkőzést meg kell nyerni, minden más csak utána következhet.
Született 1972. március 9.
2013 óta az FTC vezetőedzője
Sikerei játékosként:
– Játékosként olimpiai bajnok (Sydney 2000)
– Világbajnoki ezüstérmes (Perth 1998)
– Kétszeres Európa-bajnok (1997, 1999)
– Kétszeres horvát, egyszeres magyar bajnok
FTC-PQS Waterpolo–CSM Digi Oradea:
2017. 04. 05., szerda 18.00, Népliget (Tv.: Digi Sport1)
A döntő első mérkőzésén: CSM Digi Oradea–FTC-PQS Waterpolo 6-12
