Addig ácsorgunk itt, míg a végén megkeresztelnek. Remélem a török megússza! – alkalmi beszélgetőpartnerem a sor elején áll, éppen előtte csukták be az ajtót a Congregatio Jesu Váci utcai épületében. Az 1770 óta - ötven évnyi szünettel - ebben a házban működő női jezsuita szerzetesrend pincéjében Elek Ferenc Mehmet Zaman Saclıoğlu, a Törökországban közkedvelt író novelláját olvassa fel.
Este fél 9-kor az Irodalom Éjszakája nevű program helyszíneire igyekvőktől zajos a belvárost. A Fővárosi Közgyűlés Budapesttel egyidős épülete épülete előtt hétköznapokon sem szokatlan a késő esti kíváncsiskodás. A galériát Lotz Károly freskói díszítik, a Steindl Imre tervezte fogadócsarnokban általában nem kapcsolják le a világítást, emiatt lábujjhegyen szelfibotoznak a turisták.
Az Olasz Intézet is szereti a szépet, csütörtökön ide szervezték Pirandello-felolvasásukat, az irodalmi éj késői betérőt szicíliai aprósüteménnyel várják. A sütinek gyorsan híre megy, a kijáratnál titkos információként osztják meg a távozók az érkezőkkel. Az új turnus már határozott léptekkel megy a tálcák felé, azt is tudni vélik, hogy a Keresztapából ismert vaníliás-túrós cannoli miniatűr változatát direkt a rendezvény kedvéért találta ki a cukrász. Mészáros Béla a helyszínhez illő és kellő iróniával olvas fel egy sztárügyvéd kiábrándulásáról szóló novellát.
Az Irányi utcában már az is meglepő, hogy tavaly nyílt egy argentín tangó klub, a kirakat előtt bámészkodnak a gyávák, bent táncolnak a bátrak. A félemeleten kemény székeken és földre dobott párnákon ülve, a szerencsések pamlagon heverve várják Enyedi Ildikó Berlinále-díjas filmjének nagyszájú mészárosát és a Kincsem szívtipró lótulajdonosát alakító Nagy Ervint. Láthatóan ő az est nagy fogása, aki hozzá bejut, elmondhatja magáról, hogy ott volt a 2017-es Irodalom Éjszakáján.
A legtöbb Facebookra feltöltött kép is itt született, úgy látszik még a Katona József Színház vezető művészeinek is jól jön a filmes ismertség. A színész közelebb invitálja közönségét, hogy minél intimebb helyzetben mesélhessen el egy norvégból fordított történetet. A szerző Kjell Askildsen, aki egy vallásos dél-norvég kisvárosban született, huszonéves korában megjelent első kötetét apja tűzre vetette, a városi könyvtár pedig a kölcsönzését is megtiltotta. Később elnyerte a Svéd Akadémia Északi Díját.
– Biciklivel jöttünk, így több helyszínre bejutunk – mondja két középkorú tanár, diákjaik már a járdán ülnek. A pecsétgyűjtő füzetet a Szabadság hídi vámház előtt lehet érvényesíttetni, de már ahhoz is sorba kell állni, annyian vannak. Budapest legszebb pontja most kétség kívül a Fővám tér, még a Szabadság-szobor feletti félhold is az épületek díszkivilágításához igazodva ragyog. A Millenium évében a konzolos híd mindkét hídfőjébe két-két vámszedőházat építettek a hídvám szedésére. Ezek ma már csak a pesti oldali épületek állnak, hétköznap hídmester irodaként és hídmúzeumként működnek.
Egyszerre csak 15 fő fér be Kovács Lehel produkcióját meghallgatni, eredetileg fél óránként kezdődne a program, de a nagy érdeklődés és a lassan fogyó sor miatt 20 percenként cserélik a csoportokat.
Leena Krohn finn írónő kedvenc témája az emberi élet és a mesterséges intelligencia viszonya. A legjelentősebb finn irodalmi elismerés tulajdonosát World Fantasy díjra is jelölték, így érthető, hogy az ő közönsége a legfiatalabb, jóllehet a választott novella a halálról szólt. A huszonkét európai kulturális intézet és nagykövetség bevonásával létrejött programsorozat szervezői már második évben próbálták - sikerrel - kiszakítani az irodalmi programokat megszokott közegükből. A szokatlan és sokak számára ismeretlen helyszínek is nagyot dobtak a rendezvény hangulatán, bár a legnagyobb csábító és marasztaló valószínűleg a nem várt 18 fok volt.
A Veres Pálné Gimnáziumban is 7-kor kezdődött az első felolvasás, akkor még kamaszokkal volt tele a környék, az érdeklődés este 9 után sem csökkent, de akkor már inkább felnőttek ülték tele az aulát.
A portugál kulturális intézet remek novellát választott, Fullajtár Andrea a negyedik turnusnak is ugyanolyan átéléssel tolmácsolta a részeges férj terrorjától szenvedő házmesterné tragédiába forduló önironikus történetét. A szerző Lidia Jorge, aki több évet dolgozott irodalomtanárként a függetlenedésért küzdő portugál gyarmati területeken, Angolában és Mozambikban. A salazari diktatúra után megjelenő kortárs portugál női irodalom alapítófigurája. Fullajtárnál jobb előadót nem találhatnának számára. Akik bírták lábbal és energiával, azok a programzáró koncerten és a pecsételőfüzetek leadása utáni nyereménysorsoláson is részt vettek, lapunk tudósítója addigra kidőlt, de hazafelé azon gondolkodott, milyen jól járnak a novellisták.
