A CEU elleni hadjárat például olyan kormányzati cselekvéssor, amelyből csak rosszul lehet kijönni. Megorrol ránk Amerika, Nyugat-Európa és bizony, még az egyébként velünk oly lojális kelet is, mert tőlük is számos tehetséges fiatal jön ide tanulni. Minden eddiginél nagyobb nemzetközi visszhangot kap az a tébolyult gyűlöletkampány, amely itt évek óta a civilek és Soros György ellen zajlik. Az egyetem végül megunja, és mégis átköltözik egy másik térségbeli országba, ahol tárt karokkal várják, viszont búcsúzóul még bepereli a magyar államot ezért-azért.
Amit pedig mindezért kap a kormány, az az infantilis elégtétel, hogy nincs akadály, mindent lehet.
Igen, mindent lehet, mert ez egy ilyen ország. Kérdezzenek meg tíz embert a pesti utcán, mi az a CEU, önök szerint hány fogja rávágni, hogy a legsikeresebb magyarországi egyetem, ahová száznál több ország diákjai járnak felsőbb tanulmányokat végezni, nemzetközi hírű professzoroktól tanulni? És a többiek közül kábé mennyien fájlalnák, ha ez az intézmény bezárná a kapuit? Tényleg, miért érdekeljen bárkit is ez az egész: angolul tanulnak, és még gender szak is van.
Valamely ponton azonban csak el kellene kezdeni figyelni végre arra, ami velünk, az országunkkal történik. A magyar felsőoktatásból máris irgalmatlan összegeket vontak ki, és az egyetlen hazai intézmény, amely töretlenül fejlődik, a Ludovika helyén és szellemében létesített Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Jövőképnek ez azért egy kicsit rideg: a gyerek választhat, hogy elmegy katonának, rendőrnek, illetve önkormányzati csinovnyiknak, vagy irány a külföld, várja a nagyvilág. A skót, német vagy dán egyetemek - esetleg majd a CEU, teszem azt, Prágában.
