Egy esztendeje a Berlini Filharmonikusok koncertjén Yo-Yo Ma, a világ ma leghíresebb csellistája, miután eljátszotta Dvorak csellóversenyét, beült a Daniel Barenboim vezényelte zenekarba. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy a világsztár a harmadik pultban csellózik a legteljesebb muzsikusi alázattal.
A zenekar sehol nem demokratikus intézmény. A zenészek álomegyüttesénél, a Berlini Filharmonikusoknál azonban a tagok is szavaznak arról, hogy kit engednek maguk közé, majd kit marasztalnak soraikban és kit vállalnak vezetőjükként.
A rendszerváltás után, az MDF vezette kormányzás idején az akkor még Állami Hangversenyzenekar nevű együttest MDF-, a Budapesti Fesztiválzenekart SZDSZ-zenekarként emlegették Magyarországon. A hazai közélet meglelte a nemzeti és liberális hangjegyeket.
Kocsis Zoltán nehéz ember volt. 1997-es orkánszerű érkezése után az ÁHZ-ból Nemzeti Filharmonikusokká átnevezett zenekar tagjainak függöny mögötti meghallgatásától, "vizsgáztatásától" volt hangos a kulturális közbeszéd. Kocsis Zoltán nem törekedett szimpátiára, nem akart kedves lenni, de tudta, hogyan válhat az együttes a legkiválóbbak egyikévé. Maximalizmusával húsz év alatt elismerten a Bartókot a világon legjobban játszó, a legrangosabb színpadokon, a legrangosabb hangversenysorozatokban fellépő zenekarrá tette a Nemzeti Filharmonikusokat, amellyel kapcsolatban nem merült fel többé, hogy kormányzenekar lenne.
Kocsis Zoltán tavaly novemberi halálával – ahogy Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok volt főigazgatója fogalmazott – árvák lettünk. Egy utódjelölt volt - nem azok közül, akik még Kocsis Zoltán életében jelentkeztek a leendő özvegy táncbavitelére -, aki újabb fényes korszakra jelentett garanciát, és a hazai és a nemzetközi szakmai közvélemény, illetve a tagok egyetértésével lehetett volna a legtökéletesebb, sokak meggyőződése szerint az egyetlen méltó választás a zenekar élére. Eötvös Péter világhírű magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, aki már akkor is 73. évében járt, átgondoltan mondott igent a felkérésre. Kihúzta naptárából a világ legnagyobb koncerttermeinek és operáinak meghívásait és tervezni kezdett.
Eötvös Péter zenei életművével bizonyított. Nem tett politikai nyilatkozatokat. 2002-ben Kossuth-díjjal, 2015-ben Magyar Szent István-renddel tüntette ki az Orbán-kormány. Nemzetközi tekintélyével nemcsak a legmagasabb marketing elvárásoknak, de - heteken át úgy tűnt - a döntéshozóknak, azaz a zenei végzettséggel is bíró Hoppál Péter államtitkárnak és az Emberi Erőforrás Minisztériumának is megfelelt.
Azután történt valami. A zenei élet lobbistái vagy egyes politikusok mást akartak. Nem számított már a muzsikusok véleménye, nem számított már a szakmai alkalmasság, nem számított már a nemzetközi tekintély. Nem számít a minisztériumi közleményben megfogalmazott mondatrész - “a kinevezésekkel a cél a zenekar erőteljesebb külföldi pozicionálása” - és a nagyvilágban Eötvös Péterhez képest sokkal kevésbé ismert Hamar Zsolt kinevezése közötti ellentmondás sem. Viszont hirtelen számítani kezdett Eötvös Péter kora. Nyilván két hónap alatt nagyon sokat öregedett. Mi pedig talán megtanulhatjuk, hogy vannak kormánypárti és ellenzéki zenekarok, jobboldali és baloldali zeneművek, sőt nemzeti és liberális hangjegyek.
