- Csomós Mari: Amíg az ember bírja, csinálni kell

- Önt Berek Kati helyére választották a Nemzet Színészének. Dolgoztak korábban együtt?

- Több emlékem is van róla. A Nemzetiben együtt játszottunk az Éjjeli menedékhelyben, később pedig az Új Színházban a Vérnászban. Egyszer pedig ültünk még a Nemzeti büféjében és csak úgy szórakozásképpen hol ő kezdett el egy verset, hol én. Rá is csodálkozott, hogy én ezt is tudom. Most már nem tudnám, nagyon régen volt.

- Nem gondolt arra, hogy ön is készít például versekből önálló estet?

- Mindig annyit dolgoztam, ezért erre nem volt módom. Emellett ahhoz idő és tehetség is kell, hogy tudjuk mi való nekünk, és hogyan szerkesszünk egy estet.

- Lehetett előre tudni, hogy új Nemzet Színészét választanak, foglalkozott ezzel előzőleg?

- A legkomolyabban mondom, hogy nem. Hiába barátnőm Molnár Piroska, nem kérdeztem meg tőle, hogy mi újság azon a tájon. Úgy gondolom, hogy ez nem lett volna illő. Mindig nehéz teher valakinek a helyére lépni. De ez fog velünk is történni. A mi helyünkbe is lépnek majd. A kérdésére válaszolva, nem tudtam róla, hogy versenyben vagyok. Meglepetésként ért, amikor tegnap Vidnyánszky Attila fölhívott és közölte a hírt. A másik meglepetést a hétfő esti közönség okozta számomra. A Futótüzet játszottuk a Radnóti Színházban. Amikor beléptem a színpadra, többen felszóltak az első sorból, hogy „gratulálunk”. Az előadás végén pedig hosszan tapsoltak. Kováts Adél igazgató is köszöntött, hatalmas csokor virágot kaptam. Hazamentem, és amikor megláttam a családomtól kapott virágot a vázában, már egy kicsit sírtam is. Írtak egy cédulát is, hogy „gratulálunk, sütemény a hűtőszekrényben”.

- A díjhoz, amely Schwajda György író, a Nemzeti Színház volt kormánybiztosa ötletére jött létre komoly havi életjáradék jár. Önnek ez a fajta egzisztenciális biztonság fontos?

- Persze. Schwajda Györgyöt jól ismertem. Az első darabjának, a Bohócnak a főszerepét játszottam Veszprémben. Örültem annak is, hogy később a sportolók is követték ezt a példát. Ami pedig minket illet, időnként elég kevés pénzért dolgoztunk és elég mostoha körülmények között éltünk.

- Ön a Katona József Színház alapító tagjaként Székely Gábor hívására szerződött az Új Színházba. Egyszerű döntés volt ott hagyni a nagyon sikeres Katonát?

- Székely Gábor hívott és nem volt kérdés, hogy azonnal igent mondok neki. Annál is inkább, mert még korábban Szolnokon a színésze, és talán mondhatom, az alkotótársa voltam. Újat akartunk, sok új emberrel.

- Nem tartott aztán sokáig…

- Erről nem mi tehetünk.

- Nehéz volt túlélni az eléggé botrányosra sikeredett végjátékot?

- Igen, nehéz időszak volt. De nekem talán annyiban volt szerencsém volt, hogy akkoriban, mint vendég itt a Radnótiban játszottam a Nem félünk a farkastól című darabban Gothár Péter rendezésében. Amikor az Új Színház körül kialakult az az őrület, Bálint András felhívott és felajánlott egy szerződést, amelyet elfogadtam.

- Mennyire voltak fontosak a rendezők az életében?

- Szerencsés voltam, hogy az ország legjobb rendezőivel dolgozhattam. Sorolhatnám hosszan Székely Gábortól, Horváth Jenőn, Pethes Györgyön, Zsámbéki Gáboron, Ascher Tamáson, Gothár Péteren, Novák Eszteren, Valló Péteren, Alföldi Róberten át Zsótér Sándorig.

- Alföldi Róbertet hogy fogadta a társulat? Nem tartottak tőle?

- Én dolgoztam már korábban vele a Rózsavölgyi Szalonban. És nagyon örültem hogy két rendezésében szerepet kaptam.

- A Futótűz hatalmas közönség és kritikai siker, miért szólhat ez ekkorát?

- Köszönhető ez a darabnak, a rendezésnek és a szereposztásnak. Azt hiszem, sok embert megérint. Annak külön örülök, hogy én egy három oldalas monológban el tudok mondani fontos dolgokat. Vagyis, amit nagyon sokszor hallottunk a szüleinktől: tanulj, menj előre, csináld. Ne légy olyan, mint mi.

- A szintén Alföldi Róbert rendezte Lear királyban pedig Kent grófot alakítja, amely egy férfi szerep.

- De nem ez a fontos. Hanem a hűség, a barátság, az összetartozás.

- A közéleti dolgok érdeklik?

- Azt hiszem, hogy fejlett szociális és igazságérzettel élem az életemet. Nem hazudozom összevissza. Élek, ahogy tudok, ahogy a jó sorsom éppen hozza.

- Ha már akkor Nemzet Színésze lett volna, amikor aláírást gyűjtöttek Jordán Tamás mellett, ön aláírt volna?

- Persze, hogy aláírtam volna. Hasonló helyzetet éltünk mi is annak idején az Új Színházban. Ez az ügy nem Jordán Tamás személyéről szól. Ez egy egész színházról szól, amelyet ő alapított Szombathelyen.

- Most egy évvel meghosszabbították a mandátumát.

- Hála Istennek. A színészek is egy kicsit megnyugodhatnak. Lehet rendesen szerződtetni és felkészülni a következő évadra. Ez így helyes.

- A Jordán-ügy is mutatja a színházi élet kettészakítottságát. Önök érzik ezt a Radnótiban, vagy ez egy kis szigetnek számít?

- Nézzen rám, ketté vagyok én szakadva? És azok az emberek sincsenek kettészakadva, akik engem hétfőn felhívtak telefonon és gratuláltak. Ebben benne volt Blaskó Péter, Cserhalmi György, Székely Gábor és Zsótér Sándor és még sokan mások. Aki pedig elsőként hívott: Vidnyánszky Attila. Hol lát itt kettészakadást?

- Ezek szerint az ön elismerése lehet közös pont.

- Úgy érzem, hogy ezek az emberek szeretnek engem és nagyon boldoggá tesznek. Talán én is boldoggá tettem őket. És soha nem fogom elvenni magamtól azt az örömet, hogy lássam, valaki örül nekem.

- Nemrég Kováts Adél vette át a Radnóti Színház vezetését. Ez önöknek megnyugvást jelent?

- Ennek nagyon örülök, úgy látom alkalmas erre a feladatra. Ízléssel válogat, sikerrel mennek az új előadások is.

- Mit próbál most?

- Dosztojevszkij A játékos című kisregényének a színpadi adaptációját Fehér Balázs Benő rendezésében, amelyben a rulettező nagymamát játszom.

- Nem zavarja, hogy nagymamát játszik?

- Ezzel sohasem volt gondom. Mindig megkaptam a koromnak megfelelő szerepeket. Amíg az ember bírja egészséggel, valamennyire lendülettel, jól érzi magát egy társulatban, tud adni valamit a fiataloknak, addig úgy érzem, csinálni kell.