Öt ember szinte lenyúzza egymásról a bőrt is. Egy házban élnek, ráadásul két házaspár is, de keresztül-kasul vannak kapcsolataik. Gyerekkoruk óta barátok, és akkori, ma már édenkorinak tűnő viszonyaikat igyekeznek visszanosztalgiázni, újra teremteni, ami persze nem megy. Robert Musil A rajongók című darabjában, amit a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Nemzeti együttműködésében mutattak be, a szereplők örökösen lételméleti kérdéseket feszegetnek, unos-untig filozofálnak, miközben felfokozott az érzékiségük. Valamelyikük szinte mindig felhevül, de akár ez sem gátolja meg abban, hogy az ember természetéről, vagy a világ nagy kérdéseiről megeresszen egy végeérhetetlennek tűnő szózuhatagot.
Haragban (Töröcsik Franciska, Lábodi Ádám) Forrás: Vörösmarty Színház/Horváth Gábor
Piszok nehéz lehet ezt játszani, tébolyultan magas hőfokon égni, de ezalatt netán száraz okossággal, vagy éppen cinikus hidegséggel érvelni, ez a tűz és a jég találkozása. Nádas Péter Takarítás című darabjában is van valami hasonló, amit Szikora János olyan elementáris erővel rendezett meg Győrben, hogy a döbbenettől senki nem tudott tapsolni, sőt még beszélni is képtelenek voltunk, némán magunkba fordulva hagytuk el a színházat. Most nincs ilyen elementáris erő. Az első rész olykor ritmustalan, nehezen követhető ki mit akar, néha még unom is. Aztán fokozatosan fölhevül a játék, a végén olykor már veszélyesen lángol is. Nagy tisztelet a merészségéért Szikorának és a kemény munkáért a színészeknek, Lábodi Ádámnak, Törőcsik Franciskának, Varga Lilinek, Andrássy Máténak, Egyed Attilának, Kuna Károlynak, Kerkay Ritának. Zoób Kati gyönyörű, fantáziadús, finom, gondosan vasalt ruhákat tervezett számukra, tipp-topp néznek ki, mintha minden rendben lenne. Csak éppen a lelkük gyógyíthatatlanul gyűrött, mindörökre.
