Ugron Zsolna, akinek 2010-ben megjelent első kötete, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette az eladási listákat a történelmi lektűrök kategóriájában, öt-hatszáz év távlatából látott fantáziát a dámában. Egyébként Ugron számára sem a történelem, sem a női hős mozgatása nem idegen, hiszen műveivel többek között ő kezdte leporolni a népszerű, könnyen fogyasztható történelmi regény műfaját.
A Librinél megjelent Hollóasszony, amely esetleg rokonságot keres Jósika Miklós vagy Kemény Zsigmond műveivel, döcögve kezdi bemutatni azt a közeget, ahol a királyok úgy jönnek-mennek, hogy a nép jószerivel azt sem tudja, ki parancsol, kinek. Ebbe a feudális, férfiuralmú világban találja magát a fekete üstökű Erzsébet, akinek – a regény tanúsága szerint – akkor siklott félre az élete, amikor gyereklányként megerőszakolták. Az abúzus hatására Erzsébet megváltozik: a krónikások szerint hetven éven átívelő élete innentől az örömtelenség, a büszkeség, a vasakarat jegyében zajlik. Azt, amit megtudunk a gyakran szívélyesen csak Csókának nevezett asszonyról, környezetének fel-felvillanó emlékeiből áll össze. A monológok Erzsébet nagyanyja, bátyja, húga, fia, unokája, a nyúlsziget apácák apátnője és egy tescheni hercegnő szájából hallva olyanok, mintha egy dokumentumfilm megszólalásai lennének. A visszaemlékezők hangja az élőbeszédet idézi, de ezek a mondatok lötyögnek a levegőben, elválaszthatatlanul összeragadnak. Máskor gyengék, szegényesek, néhol kifejezetten rozsdásak.
Madár nem repülhetett úgy át a birtokon, hogy Szilágyi Erzsébet ne tudott volna róla, írja Ugron Zsolna. Regényében a kormányzó özvegye az erős asszonyi attribútumok mellett magában hordoz némi gyengédséget is. Noha kezdetben nem szereti férjét, idővel ragaszkodni kezd hozzá. A bátyja, Szilágyi Mihály monológjából pedig nem csak a Duna jegén történt királyválasztás működési gépezete sejlik fel, hanem az is, hogy a „fájdalomban, undorban fogant” László halála után Erzsébet milyen mélyen magába roskadt és hogyan sanyargatta testét.
Ugron új kötetében az iskolás jelzőket és a történelmi tévedéseket némileg feledtetni tudja az írónő mesélő kedve, és a tény, hogy ezúttal újabb összetett női karaktert állított a középpontba.
