Idén már a harmadik fehérfejű rétisas pusztult el ólommérgezés következtében. Az ólomlövedékek használata közvetetten sújtja az amerikai csúcsragadozónak számító fehérfejű rétisasokat, melyek a kis- és nagyvadak korábban meglőtt tetemeiből fogyasztanak. Az ólommérgezésben szenvedő madarakat bénulás és étvágytalanság sújtja, illetve nehezükre esik az állás is. Az ólommérgezés – az emlősökhöz hasonlóan – a fehérfejű rétisasnál is agykárosodást, vakságot és különféle szervi károsodásokhoz vezethet.
Az amerikai fehérfejű rétisasok populációja 1972-től kezdve indult ismét növekedésnek, mivel a kormányzat akkor tiltotta be a hírhedt DDT nevű rovarmérget. Ugyanakkor a tilalmat követő évben a fehérfejű rétisasok növekvő állományának 10-15 százaléka pusztult el az ólommérgezés következtében, nagyrészt azért, mivel a fiatal egyedek szinte kizárólag csak elhullott állatok tetemeit fogyasztják. Két nemrégiben befogott amerikai fehérfejű rétisas 1-1 deciliternyi vérében 622 mg, illetve 385 mg ólmot mutattak ki. Összehasonlításképpen egy emberi gyermek esetében már 45 mg/dl értéknél azonnali gyógyszeres beavatkozást sürgetnek az Egyesült Államokban.
Glenn Stewart biológus szerint az ólom vadászati és halászati felhasználásának betiltása azért is fontos lenne, mivel biológusok 2008-ban rámutattak arra, hogy a vadhúst fogyasztó emberek vérében magasabb az ólomkoncentráció. Március elején csaknem 30 orvos és tudós küldött levelet az amerikai belügyminisztérium részére, hogy vonja vissza az ólomlövedékek tilalmának eltörlését, amelyet Donald Trump új belügyi titkára, Ryan Zinke első hivatali napján oldott fel. A tilalmat az Obama adminisztráció utolsó napján fogadta el a kongresszus, amelynek keretében a vadak 150 millió hektárnyi élőhelyén tiltották volna be az ólom vadászati és halászati célú használatát. A tiltásnak komoly eredményei lettek volna a fehérfejű rétisas állományát illetően, mivel egy 2014-es tanulmány szerint 30 év alatt 750 fehérfejű rétisas pusztult el mérgezésben, döntően az ólom miatt.
A tilalom más csúcsragadozókat is érintene, köztük az Észak-Amerika legnagyobb madarának számító kondorkeselyűket, amelyek ötöde kap ólommérgezést minden évben. Az ólom toxikus hatása olyan jelentős, hogy abból még egy körömnyi darabka is képes megölni ezt a 3 méter szárnyfesztávolságú óriási madarat.