Vitát, sőt, kifejezett indulatokat kavart, hogy - mint lapunk is szemlézte - Gyurcsány Ferenc egészen meghökkentő választ adott arra, amikor az ATV stúdiójában a minap Rónai Egon felvetette: egyes vélemények szerint azért fáj a volt kormányfő számára az MSZP “Tegyünk igazságot!” kampánya, mert ő maga is gazdag ember. Visszautasítva ugyanis a felvetést Gyurcsány azzal a döbbenetes érvvel állt elő: "Csak idén 460 millió forint adót fizettem be. Több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog". (Videó)
De hogy ne kiragadjuk - amivel DK-s fórumokon vádolták az idézetet közlő médiumokat - a mondatot: a volt kormányfő az interjúban először arról beszélt, hogy ízlésbeli problémája van az MSZP most indult kampányával, mert szerinte az sosem jó, ha valaki a társadalom egy - legyen az bármely - csoportja ellen politizál. Érdekesség, hogy Botka László többször is hangsúlyozta (például): nem a gazdagok ellen szól a kampányuk, hanem kifejezetten szeretne kiegyezni a jómódúakkal, mert a társadalom két részre szakadt, s ez komoly feszültségeket szül, a szegények terheinek enyhítéséhez pedig a tehetősebbek hozzájárulását kell kérni. Ám ez fel sem merült az interjúban, amelyben a DK elnöke arról beszélt, "nemcsak ízlésbeli problémám van, mert hát egyébként egy teljesítményelvű, szabad világban mindig lesznek vagyoni, jövedelmi különbségek. Azok legyenek mérsékeltek, szabályozzuk, de ilyen brutálisan szerintem nem szabad programot megfogalmazni". Ezt követően, a kérdésre, azért gondolja-e így, mert ő maga is vagyonos ember, Gyurcsány - mint idéztük - azt mondta: "Csak idén 460 millió forint adót fizettem be. Több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog. Ha valaki itt adót fizet, az többek között én vagyok". Ezután viszont lényegében ugyanarról beszélt, amiről Botka is, hogy bizonyos jövedelem felett igenis magasabb hozzájárulást lehetne kérni a jómódúaktól, mert így lehetne igazságosabb a közteherviselés, de az MSZP kampánya szerinte akkor is rossz.
Minderre reagálva az MSZP közzétett egy Facebook-bejegyzést: "Egy ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyit keres. Ma Magyarországon 4 millió ember él szegénységben. Véget kell vetni az urak és szolgák rendszerének, itt az idő, hogy igazságot tegyünk!" A szöveg a Gyurcsány-interjúból kivágott részlettel volt illusztrálva, amit aztán a DK több politikusa kikért magának szintén a közösségi portálon. Vadai Ágnes például már egyenesen azzal vádolta meg a szocialistákat: azok nem a Fidesz, s Orbán Viktor ellen, hanem Gyurcsány ellen harcolnak. Hogy azonban mennyire jogos a DK mostani fölháborodása, nagy kérdés az elmúlt napok fényében.
Bármily gyermeteg is a "ki kezdte" típusú vita, az elmúlt hetek üzengetései, közleményei és az utóbbi napokra egymás hazugozásáig fajult önsorsrontás is bizonyíthatja: a DK lényegében teljesen szembefordult az MSZP-vel, miután február 18-án Botka László nyíltan fölvállalta: kontraproduktívnak tartaná, ha Gyurcsány Ferenc szerepelne a demokratikus ellenzék közös listáján, mert a volt kormányfő személyét túlságosan sokan utasítják el. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje azóta többször igyekezett egyértelművé tenni: itt nem személyeskedésről, nem személyes ellentétről van szó, egyszerűen a választóknak tett gesztusról. Ennek ellenére úgy tűnik, nincs visszaút, Gyurcsány személye, s személyes ambíciói bizonyulnak sorsfordítónak a két párt együttműködésében.
Miközben ugyanis a DK joggal állítja: a szavazóik és nem más dönti el, ki képviselje őket, ilyen módon nekik senki se határozza meg, hogy Gyurcsány elindul-e, vagy sem valamiféle képviselői helyért 2018-ban, ennek az érvnek a világos hangoztatása helyett azonnal támadásba lendültek a szocialisták ellen, akiket minden módon igyekeznek lejáratni. Az ok egyértelmű: azt ugyanis - pikánsan épp egy szegedi portálnak - maga Debreczeni József elnökségi tag mondta el: azért fáj annyira a pártnak Botka kiállása és érvelése, mert "szervezetük az MSZP-t Gyurcsánnyal elhagyók pártja, az ő személyén alapul, ezért nincs nélküle DK". Magyarán a párt identitását mélyen sérti, ha a volt kormányfő nem indul személyesen valamilyen politikai posztért a jövő évi választáson.
Minderre azonban a DK nem úgy reagált, hogy amellett kezd érvelni: igenis megéri Gyurcsányt szerepeltetni, hiszen több százezer választót mégis az ő személye vonz, hanem személyeskedésig és az előbbihez hasonló kiszólásokig fajult ellenkampányt kezdett: hadat üzent az MSZP-nek. Így például épp a DK volt az, aki a legkeményebben támadta a héten az MSZP-t azért, mert három szocialista képviselő aláírt egy törvénymódosító javaslatot a Fidesszel. Később - állítólag Botka határozott kérésére - ugyan visszavonták támogatásukat ahhoz, hogy egy több milliárd forint közpénzen felújított vadászkastély a vadászkamara tulajdonába kerüljön, ami valóban és joggal kifogásolható lehet. Ám az indulatok ezután sem tűntek el: a Facebook-on, és a Gyurcsány-párthoz kötődő, köthető blogok és portálok cikkeiben, de még a Népszava és más médiumok idevágó írásai alatti kommentekben is - esetenként alpári stílusú - dulakodás vette kezdetét.
Azt egyelőre nem tudni, miféle célja, vagy eredménye lehet ennek a hadviselésnek, az ugyanakkor tény: Gyurcsány most felkapott kijelentése valójában nem a Botkával való csatározás - ha van ilyen - miatt fontos. Önmagában meglepő, hogy a volt kormányfő saját vagyonosságával érvelt, sőt, hogy maga tette témává: a csak idén, az első három hónapban történt 460 millió forintnyi adófizetés sokmilliárdos bevételt feltételez. Mindennek nyilvános hangoztatása akár még elutasítottabbá is teheti a volt kormányfőt abban a választói csoportban, amelyet az MSZP és Botka megcélzott a kampányával. Magyarán egyértelmű: a két párt, Gyurcsány állításával ellentétben - amelyet persze ő Molnár Gyula szocialista pártelnök szavaiból vezetett le - egyáltalán nem ugyanazokra a szavazókra hajt, nem egymással kell, kellene versengjen.
De még csak ez a félreértelmezett tény sem tenné Gyurcsány szavait ennyire érdekessé, hiszen ő mindig is tisztán fölvállalta, hogy gazdag, ezért sem okozott gondot számára annak idején, hogy fizetés nélkül vigye a miniszterelnöki pozíciót (lám, vele szemben Orbán Viktor szinte "nyomorog", ezért van szüksége a fizetésére - a szerk.) Miközben azonban a DK "ízléses" fórumain Botka László vagyoni átvilágítását követelik Gyurcsány kijelentése után, jó lenne világossá tenni, amiért egyáltalán médiafigyelemre volt méltó e mondat. Az oknak ugyanis semmi köze Botkához vagy a szocialistákhoz. Valójában az az érdekes, ahogyan Gyurcsány meggyőződése megváltozott, hiszen a gazdagok megadóztatásával kapcsolatban egészen más álláspontot képviselt Botka színrelépése előtt.
Sőt, 2014 januárjában a volt kormányfő még azzal kampányolt: "kormányváltás esetén havi 400-500 ezer forintnyi jövedelem után lépne be egy második, körülbelül 30 százalékos személyijövedelemadó-kulcs". A TV2 Mokka című műsorában Gyurcsány akkor még azt mondta, hogy pusztán ezzel az intézkedéssel vissza lehetne szedni a költségvetésbe 100-150 milliárd forintot, aminek felhasználásával a beruházásokat és a hitelezést akadályozó adókat lehetne kivezetni és jutna szociális célokra is. A DK elnöke - s a párt maga is - akkoriban rendszeresen azzal érvelt, éppen a kormányközeli Századvég mutatta ki, hogy azt a 400 milliárd forintot, ami az egykulcsos adó nyomán az embereknél marad, a legtehetősebb 25 százalék használhatja fel, ami így messze van az igazságos közteherviseléstől. A DK valamennyi kampányrendezvényén igazságos közteherviselést sürgetett.
A választási vereséget követően aztán, 2015-ben Gyurcsány már elbizonytalanodni látszott, hiszen egy, azév januárjában a Népszabadságnak adott interjúban már arról beszélt, nem akar még egy vereséget felvállalni a progresszív adózás, azaz a többkulcsos adórendszer erőltetése miatt. A gazdagokat terhelő pluszadóra vonatkozó kérdésre Gyurcsány ekkor azt mondta, "Az a dilemma, hogy lehet-e szembemenni a többséggel az igazságosságra hivatkozva. Ma óvatosabb lennék ebben, mint a tavalyi választási kampányban. Azért, mert úgy látom: a választók többségének a fejében a többkulcsos adó adóemelést jelent." Ekkor, a "közhangulat változására" hivatkozva Gyurcsány azt mondta: készülő programjukban "vitát javaslunk arról, hogy a mai egykulcsos és a progresszív adórendszer között van-e olyan megoldás, amely igazságosabb helyzetet teremt, és a többség is el tudja fogadni." Ugyanazév végén, a Népszavának adott interjúban Gyurcsány már kifejezetten úgy magyarázta: "miközben személyes meggyőződésem szerint helyes, hogy aki többet keres, az egyre többet fizessen, a választóim fejében az egykulcsos adó sok erényt hordoz".
Mára pedig a volt kormányfő eljutott oda: nem az a meggyőződése, hogy aki többet keres, többet fizessen, hanem az, hogy nem lehet egy társadalmi csoport ellen programot megfogalmazni, azaz bűnbakká tenni a gazdagokat azért, mert igazságtalan a magyar közteherviselési rendszer, s ő egyébként is többet adózik, mint a nála szegényebbek. Azzal pedig, miután a volt kormányfő láthatóan rendkívül sértett, nemigen foglalkozik, hogy az MSZP kormányfőjelöltje úgy magyarázta a konkrét tervet: "ez nem egy gazdag-ellenes, hanem egy igazságpárti kampány. Nekünk az a célunk, hogy Magyarországon igazságos közteherviselés, igazságos adópolitika legyen. Ennek eléréséhez kívánjuk bevezetni a luxusadót a legmagasabb jövedelműeknél és legnagyobb vagyonú keveseknél, amiből csökkenteni lehetne az átlag alatti jövedelműek adóterhelését. Ez az új adónem alig néhány százezer családot érintene, hiszen csak a havi egymillió forint feletti jövedelműekre, a százmillió forint feletti vagyonnal rendelkezőkre, illetve a tízmillió forint feletti értékű autók, vagy egyéb luxustárgyak birtokosaira vetnénk ki, amiből évente 300 milliárd forint folyna be a központi költségvetésbe".
Még mindezek után is vita tárgyát képezhetné a szocialisták javaslata, amelytől tehát nyíltan, felvállaltan népszerűségi okokból zárkózik el Gyurcsány. Sőt, a DK saját adópolitikai elképzeléseiről eddig épp azt hallottuk: hisznek abban, hogy lehet igazságosabb az adórendszer, de vitát kezdeményeznének arról, hogy hol lépjen be egy magasabb adókulcs. Épp ezért az egyszerű választópolgár most joggal várhatná, hogy előállnak valamilyen javaslattal, mondjuk hogy "ne egymilliós jövedelemnél, hanem 1,2 milliónál lépjen be a luxusadó, azaz egy új adókulcs". Ám semmi ilyesmit nem hallottunk. Azonban a volt kormányfő ominózus mondata, amellyel személyeskedő megjegyzések terepévé tett egy, pusztán szakpolitikai vitát a két párt között, egyértelművé teszi, amit már a DK legutóbbi kongresszusa után is sejteni lehetett: Gyurcsány pártja irányt és célt váltott, semmiben nem fog kiegyezni a szocialistákkal, ha a volt kormányfő személyét érintően azok nem visszakoznak. Márpedig Botka idevágó nyilatkozatai után ez lényegében képtelenség lenne, ami annyit tesz: konkrétan Gyurcsány személyén áll vagy bukik a demokratikus ellenzéki együttműködés, végső soron pedig - legalább ebben egyetértenek - ennek előfeltételével a ma még nem lehetetlen kormányváltás esélye.
Hogy a a helyzet súlyát fölmérve a két párt képviselői tudnak-e változtatni viselkedésükön, egyelőre nem tudni. Egy biztos: csupán Orbán Viktor és kormánya élvezheti hátradőlve, ha a DK és a szocialisták egymás ütlegelésével, hiteltelenítésével vannak elfoglalva akkor, amikor a kiábrándult, fásult, elkeseredett, vagy épp csak bizonytalan választópolgárokat kellene megnyerni.