A hagyományos orvoslás köztudottan nem foglalkozik a beteg pszichéjével, még a lelki bajokat is kizárólag gyógyszerekkel próbálja kezelni. Pedig a gyógyulásban és betegségtudatban fontos szerepet játszó placebohatást legerőteljesebben az orvosi kommunikáció képes kiváltani. A modern egészségügy a menthetetlen betegek lelkét is magára hagyja. Az egészség kérdése mindenkit érint, ezért a gyógyulásban való bizakodás egy óriási pénzeket mozgató piacot hozott létre. E piacra azonban a hazug átverés tette be ártó lábát, és taposott ki magának egy igen jelentős szeletet. Érdekeit hivatalos szervezetek képviselik, melyek egyes országokban hatalmas lobbierővel bírnak, egy valódi összeesküvést hozván létre ezzel a tisztes erkölcs és a józan gondolkodás ellenében. E globális megtévesztés fedőneve alternatív orvoslás.
Tudományos orvoslás
A tudomány az egyetlen olyan módszer, melynek segítségével hiteles ismereteket szerezhetünk a világról. Ennek oka abban rejlik, hogy a tudomány nem megkérdőjelezhetetlen "szent" tanokon vagy ellenőrizhetetlen népi bölcsességeken alapul, hanem azon az eszmén, hogy a világ pusztán elméleti úton nem ismerhető meg; kísérleteket vagy megfigyeléseket kell tennünk ahhoz, hogy helyes elképzeléseket alkothassunk róla. E metodika rendkívül sikeresnek bizonyult, melynek eredményeként ma már sokat tudunk a bennünket körülvevő világról és saját magunkról is. A modern orvoslás ismereteit tudományos módszerekkel szerzi, ezért a betegségek egyre szélesebb körét vagyunk képesek gyógyítani, vagy progressziójukat lelassítani. Az orvoslás jelenleg egy olyan mértékű paradigmaváltás előtt áll, mint történelme során még soha; a változás fő hajtómotorjai a molekuláris genetika, valamint az információs és kommunikációs technológia. Sajnos, megfelelő szintű tudományos ismeretekkel csupán egy szűk társadalmi elit rendelkezik, miközben nagy tömegeket középkori eszmék és indulatok tartanak még ma is fogságukban. E ténynek különleges jelentőséget ad, hogy a téveszmék képviselői szavazópolgárként döntenek a hatalomról, amely a finanszírozás és a törvények alkotásán keresztül alapvető hatást gyakorol a tudomány fejlődésére. A modern biológia- és orvoslás-ellenesség fő forrása ez.
Alternatív gyógyászat
Az alternatív és az autentikus gyógyászat között nem éles a határvonal, ami főként abból adódik, hogy az utóbbi is alkalmaz igazolatlan terápiákat. A nem bizonyított módszerek egy folytonossági skálát alkotnak a törvényességük tekintetében. A spektrum egyik szélén azok a technikák helyezkednek el, amiket az orvosok jóhiszeműen, a hagyományos kezelés részeként ajánlanak pácienseik részére. Ilyen például a kalcium alkalmazása allergia ellen. Sajnos, csak mi magyarok gondoljuk, hogy létezik e feltételezett hatás. Egy másik ilyen módszer a sóterápia. Nincsenek komoly bizonyítékok, hogy a só belégzése terápiás lenne tüdőbetegségek esetén, sőt az aeroszolt nem alkalmazó sószobák és sóbarlangok levegője még sót sem tartalmaz. Haladva tovább a "hatásspektrumon" egy rendkívül veszélyes termékcsoporthoz jutunk. Nem a termékek veszélyesek elsősorban, hanem azok tulajdonosai, akik a szenvedést és a reményt megsarcolva tőkeerős cégeket hoztak létre, fenyegető ügyvédekkel és „baráti” kutatókkal körülbástyázva magukat. Ha a cég vagy a termék nevét valaki nem a megfelelő kontextusban említi, azonnal perelnek; ezzel tarják hatékonyan sakkban a kritikát. Noha a kérdéses készítmény nincs gyógyszerként törzskönyvezne, tudományos közlemények „igazolják” a terápiás hatást. Ha azonban alaposan elolvassuk a cikket, vagy megkérdezünk egy hajdani kollégát, "érdekes" következtetésekre juthatunk a tudomány perifériáján zajló történések mikéntjét illetően.
Haladjunk tovább, a gyógynövények következnek. Ezek többségéről nem tudjuk, valóban van-e klinikailag jelentős terápiás hatásuk (igen nagy eséllyel nincs), sokukról viszont kiderült, hogy az évezredes népi tudás csak egy tartalmatlan szlogen, az ezernyi feltételezett hatásnál éppen ezerrel kevesebbel rendelkezik az éppen tesztelt gyógynövény. Hiába tanulta meg a neves füves ember a felmenőitől a szakmát, nyilvános fejtegetései egy szakember számára mulatságosok, egy beteg számára viszont halálosan komolyak lehetnek. Ajánlom e videókat a hatóságok számára, biztosan érdekelné őket, hogy sok rákos beteg milyen forrásokból meríti ismereteit, s dönt ez alapján helytelenül a sorsát illetően.
A színskála következő fokozatát az abszurd elméleti hátterű, mégis törvényileg óvott módszerek képezik; ilyenek például a homeopátia, az akupunktúra, vagy az ayurvédikus gyógyászat. E megközelítések az áltudomány kategóriájába tartoznak, csakúgy, mint az alkímia, vagy a miazma és az életerő elméletek, melyek már régen a tudomány szemétdombjára kerültek. A végtelen hígítású szereken alapuló homeopátia alapból ökörség, mert elvileg nem működhet, más megközelítéseknél viszont állíthatjuk, hogy, na jó, az elmélet hibás, de attól a gyakorlat még lehet helyes. A probléma az, hogy megvizsgálták ezeket, s kiderült, a gyakorlatban sem működnek. Teljesen érthetetlen, hogy a fejlett világ törvényhozása miért huny szemet az ilyen nyilvánvaló átverések felett, sőt állami pénzből támogat is egyeseket.
Modern kori sámánok
A törvényességi kontinuum vége felé jönnek a nagymenő teoretikusok, akik büntetlenül hirdethetik hamis igéiket. Robert O. Young téves elsavasodás elmélete meghódította a világot, könyvei a sikerlisták élén menetelnek. Mások a méregtelenítésről és a rákgyógyításról írják meg a tutit. Tényleg nem értem, miért tekintik a szólásszabadság részének azt, hogy tudatlan emberek modern kori sámánok gúnyájában tetszelegve oszthatják nyilvánosan az észt. Kellene egy statisztikát készíteni, hányan haltak meg amiatt, hogy e gátlástalan alakok hatására a könnyebb utat választották a remélt gyógyulásra. Lehet, megdöbbennénk az eredményen.
A spektrum legvégén találjuk a jog által elvileg hivatalból üldözendő metodikákat. Ez a kispályás vérszopók terepe. Ők azok, akik gyakran orvosoknak adják ki magukat, s ilyenkor „sarlatánság” címén lecsukhatókká válnak. Persze, ha orvosi diplomával teszi valaki ugyanazt, akkor e tevékenység bocsánatos bűn, sőt akár legális is lehet. Csak az amatőrök buknak meg így, a profik tudják jól, hogyan kell kerülgetni a jog paragrafusait. Tisztában vannak azzal is, hogy soha senki sem fogja számon kérni rajtuk, hogy a terápiájuk hatástalan. A jog ugyanis összekacsint a szélhámossággal azáltal, hogy dupla fenekű szabályozást hoz létre és kiskapukat hagy a menekvésre. A hatóság csak jó esetben és akkor is félszívvel büntet. Idehaza a Gazdasági Versenyhivatal nagyon aktív, de csak azt tudja nézni, hogy a hazugságot megfelelőképpen csomagolják-e. A termékről nem szabad azt állítani, hogy gyógyítja a rákot, csak például azt, hogy rákbetegeknek ajánlott. Továbbá, vigyázni kell, hogy a reklámokban ugyanazt állítsák, mint a fiolák címkéin, mert az ellentmondásokra lecsap a hivatal.
Reményt vásárolunk
Ez az egész biznisz a pszichológiáról szól, az alternatív szerekkel az egészség fenntartásában, vagy a betegség gyógyulásában való hitet vásároljuk meg. Probléma főként akkor keletkezik, amikor egy komoly kór diagnózisát vagy terápiáját próbáljuk kiváltani az alternatívával. Nem is kell hozzá egy ajtónkon kopogtató kuruzsló, elegendő, ha a saját, internetről gyűjtött ismereteinket vagy egy barát tanácsát követve, mi magunk döntünk a kérdésben. Rövidtávon pszichológiai nyereségünk keletkezik, hiszen elkerülhetjük az orvosi rendelők rideg és protekciós légkörét, a rossz híreket, valamint a gyakran kellemetlen és bizonytalan kimenetelű beavatkozást. A mosolygó szélhámosság ezzel szemben a kórból való garantált, gyors kilábalást ígér. Hosszútávon viszont mindenképpen veszítünk, hiszen a nyavalyánk közben tovább súlyosbodott, s mire észbe kapunk, gyakran már túl késő.
Mit tehetnénk?
A szakmának olyan törvényeket kellene egységesen követelni, amelyek az alternatív orvoslást bizonyításra kényszerítik. Ez persze képmutatásnak tűnik, hiszen tudjuk jól, nem lesz soha bizonyíték arra, ami nem működik.
(A szerző az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára)
