Botrányt kiváltó átigazolása után hétfő este debütált Egyenesen című műsorával a Hír TV-n Kálmán Olga, az ellenzéki média befejező csatára.
Győztes csapaton ne változtass, hangzik az ide illő sportközhely. Az az érzésem, a téli átigazolási időszak utáni első meccs kezdő képsorait látom a tévében. Kálmán Olga felkonfja úgy hangzik, mintha a játékoskijáróban toporogna: menjünk már, csináljuk.
Szeretem ezt a hangulatot, az újrakezdés ízét, az ember nem számít nagy csodákra, de azért mégis elvonási tünetei voltak már. A díszlet az Egyenes beszéd korábbi hátterét idézi, csak egy fokkal szebb, modernebb, éjszakai helyett nappali Budapest-látképpel a kivetítőn, körasztal helyett Dalí-festményeket idéző, elfolyt asztallappal.
S rögtön micsoda helyzetkomikum kerekedik abból, hogy a köztársaságielnök-választáson az esélytelenek nyugalmával veszítő Majtényi Lászlót összeeresztik a játékoskijáróban toporgó Kálmán Olgával! Mintha Eric, az angolna igyekezné megmagyarázni az épp rajtállásba helyezkedő Usain Boltnak, hogy a részvétel a fontos. Hogy tudniillik – így Majtényi – nem akar köztársasági elnök lenni, mert így a személyes érdekek nem befolyásolják. Aztán amikor a Sándor-palota borospincéjén át eljutunk a Burkina Faso-i nagykövetig, az unokáktól a Balaton-felvidékig, s Kálmán Olga sokadik – mérsékelten döbbent – kérdésére kinyögi: esze ágában sincs politikusnak lenni, olyasmit érzek, mint egy végletekig húzott kabarétréfa végén: jó, jó, de most tényleg ezen nevetek?
A második vendég Vona Gábor – el is mondja: sokat nem tett volna arra korábban, hogy ők ketten, így együtt, ennél a tévénél, ugyebár. A műsorvezető kezdetben nem rohanja le, hagyja, hadd muzsikáljon XX. és XXI. századi pártokról, ám az első adandó alkalommal – Majtényi ombudsmani időszakának felidézésével – zavarba hozza. Szép játék.
A műsor második, a korábbinál jóval hosszabb felvonása a jelek szerint lassabb, elemzősebb. S ha már így van, elbírt volna némi szemléltetést is: egy-két bejátszást, infografikákat például. Mert Tölgyessy Péter ugyan kifejezetten tartalmas negyven percet produkált, félő, hogy nem minden meghívottal lesz ez így.
A mérleg mégis pozitív: Majtényi tálcán kínálta a nagy bejelentést (majdnem azt írtam: a cukiságfaktort is), Vona itt-ott igencsak feszengett a szép fehér székben, s ugyan második félidőre kicsit leült a meccs, azért mégis milyen jó, hogy újra megy a bajnokság. Csak az utánpótlást, az kéne még kinevelni.
