Az amerikai elnök és a német kancellár találkozója előtt annyi mindig biztos volt, hogy – ha akadtak is vitáik - a külvilág előtt egységet demonstrálnak, egyértelműsítik, hogy a demokrácia alapelvei szerint viszonyulnak minden kérdéshez, s gazdasági tekintetben is közösek az érdekeik. A pénteken esedékes Trump-Merkel találkozó azonban számos kérdést vet fel. A német kancellár csekély lelkesedéssel fogadta Trump amerikai elnökké való megválasztását, ami nem is csoda, hiszen az ingatlanmágnás nem egyszer bírálta a kancellárt az amerikai elnökválasztási kampány során, „katasztrofálisnak” nevezve menekültpolitikáját.
Egyéniségük aligha különbözne jobban. Merkel is jelen van ugyan a Twitteren, eddig két rövid üzenetet tett közzé, s 3600 követője van. Trump azonban elnökként is hajmeresztő megállapításokat tesz a közösségi oldalon, nem éppen államfői stílusban támadva ellenfeleit. Legutóbb Barack Obamát próbálta meg lejáratni állítólagos lehallgatása miatt – nem sok sikerrel. Trump 35 ezer üzenetet tett közzé és 26 millió követővel büszkélkedhet. A mennyiség azonban nem jelent minőségbeli különbséget. Sokan éppen Merkeltől várják azt, hogy elmagyarázza az amerikai elnöknek: a világpolitika nem játszótér, s a diplomáciának azért akadnak bizonyos alapszabályai, amelyeket nem illendő átlépni.
A német kancellár számos kérdésre kíván választ kapni. Hogyan alakuljon a NATO költségvetése? Mennyire elkötelezett az új washingtoni adminisztráció az észak-atlanti szövetség iránt? Képesek-e közös nevezőre jutni Oroszország, s a Kremllel szembeni szankciókat illetően? Folytatható-e az Egyesült Államokkal a szabadkereskedelem? Illetve mi a véleménye Trumpnak a jogállamiságról, a sajtószabadságról, s azokról az értékekről, amelyek kapcsán eddig fel sem merült, hogy különbségek merülhetnek fel kettejük között?
A kölcsönös bizalomhoz feltétlenül tisztázni kell ezeket a kérdéseket. Trump azonban kiszámíthatatlan, öntörvényű személyiség. Ha a találkozót követően „fantasztikus” megbeszélésekről tesz is említést, akkor sem zárható ki, hogy másnap ismét nekimegy a kancellárnak.
Merkel ugyan higgadt politikus, de ha hazája, vagy éppen Európa érdekeiről van szó, nagyon is határozott tud lenni. S mint a legutóbbi Der Spiegel írta, a kereskedelmi kérdéseket illetően akár kész lesz keményen szembeszállni az amerikai elnökkel. Hogy mennyire komolyan veszi ezeket a kérdéseket, mutatja: a Siemens, illetve a BMW főnöke is vele tart Washingtonba. Ha ugyanis Washington kemény adókkal sújtaná a külföldi termékeket, az nagyon érzékenyen érintené a német gazdaságot. Majdnem minden második német munkahely a kiviteltől függ. Csak az amerikaiak az elmúlt évben 107 milliárd euró értékben vásároltak árut az országtól, miközben a németek csak 57 milliárdért vettek termékeket az Egyesült Államoktól. Berlin nagyon megszenvedné, ha Trump elnöksége alatt kereskedelmi háború törne ki Wahington és az Európai Unió, vagy Kína között.
Mint a Spiegel írja, Merkel arra építi majd tárgyalási stratégiáját, hogy rávezesse vendéglátóját arra, mennyi előnye is származott az Egyesült Államoknak a transzatlanti kapcsolatokból. Beate Zypries gazdasági miniszter kapta azt a házi feladatot, hogy német gazdasági szervezetekkel átfogó anyagot készítsen erről. Merkel felvilágosítja Trumpot arról: a német beruházások egyharmada az Egyesült Államokba áramlott. Mindemellett a németek több autót gyártanak az országban, mint amennyit az amerikaiak Németországból importálnak.
A kancellár azonban arra is felkészült, ha Trump ragaszkodna az „America First”-terveihez. Ez esetben Merkel a közös uniós gazdaságpolitika erősítését kívánja elérni akár azzal a céllal, hogy elszigeteljék az Egyesült Államokat, amit persze nem lesz könnyű megvalósítani.
A kancellár azonban reméli, hogy nem lesz konfrontáció e kérdésben kettejük között. Trump új biztonságpolitikai tanácsadója, Raymond McMaster ugyanis kiszámítható és tájékozott. Erre a következtetésre jutott Christoph Heusgen, Merkel külpolitikai kérdésekben illetékes tanácsadója is, aki a washingtoni megbeszélések előkésítéseként telefonbeszélgetést folytatott McMasterrel.
Oroszország tekintetében sem borúlátó a kancellár, aki nem hiszi azt, hogy Washington egyik napról a másikra feloldaná a Moszkvával szembeni büntetőintézkedések akár egy részét is. Erre utal az is, hogy Trump egy elismert Oroszország-bírálót, Fiona Hillt nevezte ki a Fehér Háznak a Kremllel kapcsolatos politikájáért felelős igazgatójának.
