Igencsak visszafogottan ellenőrzi önmaga munkáját a legfőbb kórháztulajdonos - derült ki ÁNTSZ adataiból. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közérdekű adatigényléssel kérte ugyanis ki az állami kórházak felügyeletét ellátó szervtől, hogy hányszor végeztek hatósági ellenőrzéseket az egészségügyi szolgáltatóknál és ezek milyen eredménnyel jártak. A kapott adatok szerint az elmúlt három évben az állami egészségszolgáltatókkal szemben 407 esetben intézkedtek. Egyéni panaszra 246-szor, a minimumfeltételek hiánya miatt 22 alkalommal vizsgálódtak, és voltak még egyéb különféle hatósági ellenőrzések. 2014 januárja és 2016 decembere között összesen 111 állami szolgáltatót figyelmeztettek és további 220 esetben hoztak kötelező határozatot. Azaz évente átlagosan 136 intézkedés volt, ezek közül pedig átlagban 25 esetben bírságoltak, s nekik összesen 3,6 millió forintot kellett fizetniük. A büntetés átlagos összege 48 600 forint volt. Voltak olyan szolgáltatók ugyanakkor, amelyek 5 ezer forintos bírsággal megúszták, 100 ezer forint feletti összeget mindössze 15 állami intézmény fizetett 3 év alatt, 500 ezer felett pedig senki.
A TASZ munkatársai annak is utána jártak, hogy milyen lehet az a jogsértés, amiért csak 5 ezer forintos bírság jár. Az adatkérésre válaszként készült ÁNTSZ-táblázat szerint, például egy egyetemi kórháznak azért kellett ennyit fizetnie, mert a szakmai előírásoknak nem megfelelő minőségű ellátást biztosított. További érdekessége az ÁNTSZ által összeállított adatsornak, hogy sokkal nagyobb bírságokat fizetnek a magánszolgáltatók, mint az államiak. A magánegészégügyet az elmúlt három évben az ÁNTSZ 14 alkalommal büntette, ám tízszer akkora bírságot kellett fizetniük, mint az állami ellátóknak.
Az adatkéréssel párhuzamosan kórházi fertőzések elleni kampányt is kezdett a társaság. "A februári felhívásunkra eddig 47 betegpanasz érkezett" - közölte a Népszava kérdésre Asbóth Márton. A TASZ betegjogi programvezetője hozzátette: ezekből három közérdekű bejelentést állítottak össze és azokat átadták az egészségügyi hatóságnak, hogy vizsgálja meg, mi történt. Az ÁNTSZ-nek egyszerű betegpanaszra is kellene vizsgálódnia, de azzal, hogy az effajta eljárásokban jártas szakemberek a benyújtók, nagyobb az esély, hogy eredményre is kell jutniuk. Magyarán a hivatal nem tudja olyan könnyen lepattintani a panaszost. Az összegyűjtött esetek nagyon változatosak: az újszülött osztálytól a geriátriáig, a sürgősségi ellátóhelyektől, a traumatológián át a pszichiátriáig jóformán minden osztály érintett. Mint a szakértő elmondta: rengeteg bejelentés szól amputációról. Van, akinek egy elfertőződött vízhólyag miatt kellett a lábujjait amputálni, másnál egy érszűkület-műtét során felvezetett katéter okozott olyan fertőzést, ami miatt le kellett vágni a lábát. Természetesen a történekben sok szó esik a halálról. Az esetek lefolyása annyiban mindenképpen hasonló, hogy jellemzően a kezelés után néhány nappal, akár már otthon jelentkeznek az első tünetek. A beszámolók ugyanakkor megoszlanak arról, hogy az egészségügyi rendszer felkészülten kezelte-e a helyzetet és mindent megtett-e a nagyobb baj megelőzésére, vagy bizonytalanságukban nem is tettek semmit, esetleg ide-oda küldözgették egyik intézményből a másikba a beteget.
"Rutin infúziós kezelésre vittük be a kórházba az édesanyámat" - idézik a TASZ a honlapján az egyik panaszost. A kórházban bélfertőzést kapott, amit nem diagnosztizáltak rendesen. Így nem kapott megfelelő kezelést, végül a kiszáradásba halt bele. "Nem szerettük volna, hogy felboncolják. Ezt csak úgy engedték, ha aláírunk egy papírt, hogy nem fogunk perelni. Aláírtuk" - folytatja az érintett asszony lánya; abból, hogy az intézmény el akarta végezni a boncolást, világos, hogy ők sem tudták egyértelműen megállapítani, mi vezetett a halálhoz. "A zárójelentést azóta sem kaptam meg, pedig többször kértem. Szerintem nem tudták, mit írjanak bele. Többet nem próbálkozom, a zárójelentés sem hozza vissza az édesanyámat."
A civil szervezet betegjogi programvezetője szerint a kórházi fertőzések elszenvedői tisztában vannak azzal, hogy mi történt, vagy történik velük. Nagyon gyakran pontosan tudják, melyik kórokozó okozta a betegségüket, ennek az lehet az oka, hogy az orvosok általában szóban megmondják nekik, mi történt, de később a dokumentációba már csak a halál közvetlen kiváltó okát írják bele. Ez pedig a leggyakrabban szepszis. A TASZ szerint aki nem akar belenyugodni a történtekbe, nemigen válogathat a jogérvényesítés eszközeiben. Kártérítési pert lehet ugyan indítani, de ezzel legalább két baj is van: egyrészt itt mindent annak kell bizonyítania, aki állít, tehát az elhunyt beteg családtagjainak kell valamilyen módon igazolnia, hogy kórházi fertőzés történt, és ennek következménye a haláleset. Másrészt ezzel az eszközzel nem lehet elérni a rosszul működő rendszer megváltoztatását. Aki ügyes, elég türelmes és van pénze ügyvédre, perköltségre, kaphat kártérítést, de csak azalatt, amíg a perében jogerős ítélet születik, százak halhatnak meg ugyanabból az okból Magyarországon.
