A továbbiakban nem Brunner Tamás képviseli a Teréz körúti robbantás gyanúsítottját. Ezt maga az ügyvéd mondta el a 24.hu-nak, a fiatalember szerdai kihallgatása után. Mint kiderült, oda még ő kísérte el a fiatalembert, és amíg nincs új jogi képviselője, ellátja a védelem feladatait, de a jövőben P. Lászlónak új ügyvédje lesz. Hogy ki, azt egyelőre nem tudni.
Brunner Tamás a lapnak annyit elárult, nem azért döntöttek így, mert reménytelennek látná az ügyet, egyéb okok állnak a háttérben. A gyanúsítottat két hét kihagyás után hallgatták ki ismét az ügyészségen, legutóbb már nem volt könnyű vele kommunikálni, nem akart beszélni. Hogy most mire jutottak vele, arról csupán annyi derült ki, hogy a brutális bűncselekmény ügyében már nyár elején vádat emelhetnek.
A fiatalember négy hónapon át tartotta magát és nem beszélt, kivéve annyit, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Február közepén két egymást követő napon is kihallgatták, ekkor törte meg a csendet. Pár nappal később már tudni lehetett, hogy mindent részletesen beismert. Brunner akkor azt mondta, valószínűleg azért, mert addigra érett meg benne a gondolat, hogy beismerő vallomást tegyen. Az apa mindvégig kitartott, sőt most is kitart fia ártatlansága mellett.
P. László elmondta egyebek mellett, hogy nem ismerte a két egyenruhást, akiket állítása szerint nem akart megölni a házilag készített szerkezettel, illetve a rendőrséggel sincs baja. Az ügyészség szerint újabb robbantásra készülhetett, ezt azonban tagadta. A cselekmény indokáról, céljáról nem beszélt.
A Teréz körút-Király utcai kereszteződésében szeptember 24-én, 22 óra 36 perckor robbant egy házi készítésű szerkezet. Két rendőr sérült meg, egyikük életveszélyesen, társa pedig súlyosan. Papp Károly, országos rendőrfőkapitány a támadás másnapján azt mondta, „ki akarták végezni a rendőreimet”.
Az esetben különös elem, hogy P. László elfogása után még hetekig fenntartották az elkövető körözését és a nyomravezetői díjat. Hogy miért, azt lapunk kérdésére sem az ügyészség, sem a rendőrség nem árulta el. Nem kizárt, hogy arra gyanakodtak, társa is lehetett az elkövetőnek.
Az ügyvédváltás hosszabb időre megakaszthatja az eljárást, hiszen az új védőnek alaposan „képbe kell helyezkednie”. Büntetőjogászok – az ügy részleteinek ismerete nélkül - lapunknak egybehangzóan úgy vélekedtek: lehetséges, hogy a gyanúsítottnak nincs már pénze meghatalmazott ügyvédre, így kirendelt védőre tart igényt. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a felek között bizalomvesztés történhetett. Ez - bármely oldalról merül is fel – az együttműködés megszűnését eredményezi, hiszen az eljárásban a legfontosabb elem a terhelt és védője közötti feltétel nélküli, őszinte együttműködés. Felmerülhet még összeférhetetlenség is – bár ez esetben nyilvánvalóan nem erről van szó, mert annak már korábban ki kellett volna derülnie.
Nehéz továbbá egy ügyvédnek a korábbi teljes tagadásból hirtelen részletes beismerésre váltó - és ezt a védővel talán nem is egyeztető - gyanúsítottat következetesen képviselnie.
Kétségtelen, hogy egy beismerési szakaszban történő ügyvédváltás a közvélemény szemében – de a nyomozó hatóság egyes tagjai előtt is – keltheti azt a benyomást, hogy a védő „feladta, kihátrált”. Ez azonban az eljárás bizonyítékokon alapuló pártatlan lefolytatásának nem lehet akadálya.
Az viszont tény, hogy mire az új ügyvéd kialakítja kapcsolatát ügyfelével, megismeri történetét, vallomásait, a nyomozás, a vizsgálat aktáinak tömegét, sok idő telhet el. Új védelmi stratégia is épülhet, ami az ügyészeket is más helyzet elé állíthatja, de lehet a váltás hátterében álló ok egyszerű időhúzás is. Forrásaink szerint a nyár elejére tervezett vádemelés időpontja így aligha lesz tartható.