Azt már megszoktuk, sőt kifejezetten unjuk, hogy egy - politikailag korrekt megfogalmazásban - korpulens magyar úr, aki történetesen átmenetileg az ország kormányfője, állandóan katonásdit játszik. Ellenséget keres, ha pedig nincs éppen a láthatáron, hát vizionál magának és mindenkinek, aki még elhiszi egyetlen szavát is. A határvadászok - már az elnevezés is undorító: kire vadásznak? - újabb csoportjának keddi avatásán a nevezett úr megint egyszer gondolatolvasónak mutatkozott, mert szerinte távoli földrészeken százezrek tipródnak éppen azon, meginduljanak-e Európa felé. Ő pedig azzal buzdította az előtte sorakozókat, hogy lám, ostrom alatt állunk, Brüsszelre, meg az Európai Unióra pedig nem számíthatunk - ők csak ellenünkre vannak -, csak azokra a végvári vitézekre, akiket éppen avat.
Belefáradtunk már abba, hogy az illető úrral megértessük: ezekben az évtizedekben, a történelemben páratlan módon, a világon senki nem fenyegeti ennek az uniós és NATO-tagországnak a szuverenitását, senki nem fenyegeti az ő kormányzását sem, még egy Soros György pénze is kevés ahhoz, hogy megbuktassa. 2017 van, nem 1973, ez Budapest és nem Santiago de Chile, a világ meg már nem kétpólusú, a kommunisták labdát sem látnak, nem hogy belerúghassanak, a PC és a nyugati politikai kultúra, ami ellen annyira küzd, a bukását meglehet kívánja és elnézné, de nem buktathatja meg. A liberális demokrácia éppen élénken gyakorolja öngyilkos tisztességét, hatalomra juttatja akár saját gyilkosait is. Ez az úr nem érti, hogy csak az ő és nem az ország ellensége Brüsszel, hiábavalóan túllihegi, amit lihegés nélkül is elmondhatna, s ami mind inkább annak is látszik, ami. Bohóckodásnak.
Röhögnénk is, ha nem keserednénk bele, hogy miközben a korpulens úr szónoklatban tör ki az őt etető Európa ellen, a magyar parlamenten szépen átgyalogol a "jogi határzár" szigorítása, amely börtönné teszi a tranzitzónákat, ahová eddig is alig fogadtak be valakit. A "jogi határzárral" a kormányfő a nemzetet zárja karanténba, mert olyan csak nem létezik, hogy a nemzetközi és az uniós jog megsértése ellen tiltakozó ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is Soros zsebében ücsörögve bólogat a világra. Az, hogy a kormányfő morálisan is lenullázza magát, lehetne akár az ő dolga is. Lehetne, ha nem ő volna miniszterelnök. Így morálisan a magyar politikát és vele a magyar népet nullázza le.
Ez az, amit a szocialisták sem értettek meg, amikor zömmel a tartózkodókat erősítették a szavazásnál. Lehet itt magyarázni a dolgok állását, de itt már nincs is-is, csak vagy-vagy. Aki tartózkodott, maga is pacskolója lett a morális mocsárnak.
Ez a valóság és ezt nem írhatja felül semmilyen szépelgő emberjogi handabanda - mondja a kormányfő a saját látomásáról és annak kritikusairól.
Amit mond, az a valóság, és azt nem írhatja felül semmilyen politikai taktika. Mert nem létezhet olyan ellenzéki megfontolás, amely túl a végvárakon tartózkodva nézi végig, ahogyan az ország kivetkőzik az "emberjogi handabandából". Rájuk is várna, hogy egyszer lemossák a gyalázatot.
