A hatalom ökle ezúttal nem sújtott le. Sőt, inkább egy - látszólag - ártalmatlan mondattal igyekezett kitérni az érdeklődők elől. "Önök mit keresnek itt?" - kérdezte az újságíróktól a Parlamentben. És teljesen mellékes, hogy történetesen az ügynökadatok nyilvánosságáról szóló javaslatra kellett volna reagálnia, mert ez a mondat önmagában kifejezi annak a rendszernek a lényegét, amelynek Németh Szilárd hű katonája.
Ez az ember mindig bátran kiáll, ha megbízzák, hogy mondjon valamit. Akármit. Megbízhatóan felmondja a leckét. Legyen szó a rezsicsökkentés hatalmas vívmányáról, vagy akár a Népszabadság bezárásáról. Hiszen mindkettőnek - és még mennyi másnak - "épp itt volt az ideje". Az utóbbiért a hatalom nem is hullat krokodilkönnyeket, tulajdonképpen nincs is köze hozzá.
A baj az, hogy a szellem tovább él. Néha pedig megpróbál kiszabadulni a palackból. Jönnek a mihaszna újságírók - például a Parlamentben - és kérdezősködnek. Kellemetlenkednek, piócáskodnak. Válaszokat várnak. Miközben arra kellene figyelni, hogy tényleg, mit keresnek ott? A házelnök már hozott szabályokat ellenük, némelyiket ki is tiltotta, de ezek semmiből sem tanulnak. Beléjük lövetni - egyelőre - mégsem lehet, de talán szigoríthatnának egy kicsit, hogy ne szemtelenkedhessenek. Fájdalom, még nem sikerült mindet egy karámba terelni, bár a hatalmat kiszolgáló média és sajtó egyeduralmának megteremtésében kétségkívül szép eredményeket értek el.
Maradtak azonban még renitensek, akik nem átallanak megállítani a haza üdvéért ténykedő politikusokat, s a folyosókon vagy tájékoztatókon igyekeznek valódi kérdéseket feltenni. Ideje, hogy ennek egyszer és mindenkorra véget vessenek. Hogy egy szegény Fidesz-alelnöknek ne azzal kelljen kitérni a válasz elől, hogy "önök mit keresnek itt?".
Kitűnő alkalomnak ígérkezik a jövő heti ünnep, amikor sokan felidézik majd az egykori márciusi ifjak tetteit, még talán a 12 pontot is. Melyek közül az első: "Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését". Már nem kell sok ahhoz, hogy napjainkban a sajtónak az a bizonyos szabadsága csakis és kizárólag a rendszer dicsőítését jelenthesse. Szép cél.
Van kérdés?
