Vlagyimir Fedoszejev a programválasztásról lapunknak elmondta, a külföldi vendégszerepléseik alkalmából Csajkovszkij műveinek a megjelenése a Csajkovszkiról elnevezett együttes programján természetes és elvárható. „Amikor javaslatot küldünk külföldi kollégáinknak, rendszeresen megkérdezik: „Csajkovszkijt nem is akarnak játszani?” Ebből aztán hagyomány vált. Büszkélkedünk azzal, hogy Csajkovszkij nevét viseljük, de ez egyúttal nagy felelősséggel is jár. És bár Pjotr Iljics zenéjének előadásáért többször is magas szintű nemzetközi elismerésben részesültünk, ez csak fokozza a közönség előtti felelősségünket. A hattyúk tava szvit előadására konkrétan azért esett a választásunk, mert az idén februárban lesz 140 éve, hogy bemutatták a balettet. Egy a közelmúltban megrendezett moszkvai koncerten az egész balett zenéjét eljátszottuk. És a Csajkovszkij/Rimszkij-Korszakov kombináció számomra nagyon harmonikusnak tetszik. Az orosz zeneművészet két kulcsszereplőjéről van szó, akik hatalmas befolyást gyakoroltak két zeneszerzői iskola, a moszkvai és szentpétervári formálódására. Nem véletlen, hogy a moszkvai konzervatórium Csajkovszkij, a pétervári pedig Rimszkij-Korszakov nevét viseli.
„A szintézis fontos a számomra - teszi hozzá a karmester. De nem csak a művészetié, véleményem szerint a zene manapság sok téren helyettesíti a nemzetközi politikát. Megérkezünk valahová külföldre és semmiféle szankcióval, csak szeretettel találkozunk. Nyugaton rossz kritikát sem nagyon kaptunk, nemhogy szankciókat. Épp ellenkezőleg. Ez a párbeszédnek teljesen más szintje. A zene felfogásához, nyelvének megértéséhez nem kell feltétlenül szakmabelinek lenni. A zene mindazoknak szükséglete, akik a művészetet szívvel érzik. És mert a zene nyelve nemzetközi – az ilyen eggyé válás elérését neveznem a zene, sőt minden igazi művész missziójának."
Vlagyimir Fedoszejev 1974 óta vezetője a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarnak, lánykori nevén a Moszkvai Rádiózenekarnak. Fedoszejev 1932-ben Leningrádban született és iskoláit ott és a moszkvai második számú zeneművészeti főiskolán, a Gnyeszin Intézetben végezte, népi hangszer és karmester szakon. Jevgenyij Mravinszkij hívta meg 1971-ben, hogy vezényelje a Leningrádi Filharmonikusokat. 1974-ben lett Gennagyij Rozsgyesztvenszkij utóda. A 90-es évektől a legrangosabb külföldi együttesekkel és operaházakkal dolgozik, zürichi Tonhalle zenekara, Gewandhaus Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Berlini Szimfonikus Zenekar, a Drezdai Filharmonikus Zenekar, a clevelandi és a pittsburghi zenekarok, a Finn és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarai. 1997 és 2005 között a Bécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, Ausztria állampolgárságot adott neki és számtalan kitüntetéssel ismerte el művészetét. 1997 óta Zürichi Operaház állandó karmestere, 2000 óta a Tokiói Filharmonikusok első vendégkarmestere, 2009 óta pedig a Milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.
Ha Oroszország féltucatnyi nemzetközi hírű és magát elsőrangúnak tartó zenekara között a Moszkvai Csajkovszkij Zenekart szeretnénk jellemezni, akkor azt kell elsősorban kiemelni, hogy ez az az együttes, amely a 90-es évek oroszországi átalakulásai, így a zenészek tömeges kivándorlása során a leginkább megtartotta nemcsak a létszámát, hanem sikeresen megőrizte muzsikusai nagy részét is. Az elmúlt évtizedekben összeszokott, a normális generációs váltást megélő, folyamatosan egy karmester irányítása alatt dolgozó társulat.