Solymosi Frigyes akadémikus az olimpia időszerűtlenségéről érvelő március 3-i levelében régi illúziót elevenít föl, amelynek, bár szívmelengetően hangzik, semmilyen lélektani alapja nincs. Így fogalmaz: „sportolóink külföldi pályákon is képesek sikereket elérni; hajtja őket a győzni akarás és az, hogy dicsőséget szerezzenek hazájuknak.” Szerintem az állítás utóbbi része honfiúi túlzás, és senki nem hihet komolyan efféle motiváció létezésében. A sikert mindig a versenyzők legmagasabb fokozatú győzni akarása hozza meg, és a haza iránti pozitív érzések csak később ébrednek föl bennük. Természetesen megértem a sportbarátok, szurkolók lelkesedését, de fontosnak tartom a tárgyilagosságot is.