Nincs olyan holland, aki találkozott volna Henkkel és Ingriddel, ám azt mindenki tudja a házaspárról, hogy elegük van a korrupt politikai elitből, a „zsarnoki eszközökkel működő Európai Unióból”, és természetesen a muzulmán bevándorlókból. Henk és Ingrid mindössze hét éves – Geert Wilders, az iszlám-és EU-ellenes PVV elnöke 2010-ben találta ki és ismertette meg a nyilvánossággal a házaspárt. A hidrogénszőke hajú politikus szerint a képzeletbeli pár szimbolizálja az átlag holland férfit és nőt, akiknek elegük van a kapzsi politikusokból, a basáskodó unióból, és a muzulmánokból.
A közvélemény-kutatások szerint Wilders nem tévedett sokat a közhangulatot illetően, ugyanis egy bő héttel a márciusi parlamenti választások előtt a PVV 15 százalékon áll, egy százalékkal lemaradva a kormányfő, Mark Rutte vezette konzervatív-liberálisok (VVD) mögött. Henk-Jan Prosmanhoz, a lapunknak nyilatkozó politikai elemzőhöz hasonlóan sokan úgy vélik, hogy Wilders a következő napokban növelheti előnyét, s akár 35 helyet is szerezhet a parlamentben.
Ez azt jelenti, hogy közel 3 millióan értenek egyet a PVV mindössze egy oldal terjedelmű kampányígéreteivel: ne engedjék be az országba a muzulmán migránsokat, zárják be az iszlám iskolákat és mecseteket, s tiltsák be a Korán árusítását. Wilders – aki anyai ágon indonéz gyökerekkel bír, felesége pedig magyar – továbbá kiléptetné Hollandiát az unióból, s lezárná az országhatárokat. Népszerűségét látszólag az sem vetett vissza, hogy tavaly decemberben bűnösnek találták gyűlöletbeszéd vádjában, amiért egy rendezvényen azt ígérte támogatóinak: gondoskodik róla, hogy kevesebb marokkói éljen Hollandiában.
Első látásra megdöbbentő, hogy a tolerancia és nyitottság európai fellegváraként elhíresült 17 milliós országban ennyi ember vevő az uszító retorikára. A politikai elemző szerint azonban a Hollandiáról alkotott kép hamis: az főként Amszterdamra és Hágára igaz, az ország többi része, a vidék igencsak konzervatív. Elemzői karrierje mellett Prosman egy Amszterdam-közeli kisváros, Nieuwkoop lelkésze, s így testközelből tapasztalja, hogy mik az itt élők főbb panaszai. „Az egyik fő téma az iszlám és az integráció problematikája. Az átlagemberek egy része mindig is elutasította a bevándorlást, csakhogy sosem volt politikailag korrekt erről beszélni. Ennek most vége” – meséli Prosman a Népszavának, majd hozzáteszi: a hollandok nem a jelenlegi menekültkrízis miatt aggódnak, hiszen többségük szolidáris a háborús menekültekkel.
Leggyakrabban a ’60-as években érkezett marokkói és török bevándorlók kerülnek célkeresztbe. Pedig nagy szükség volt rájuk akkoriban. Egy évtizeddel korábban, az ’50-es években, a néhány ezer fős korábbi gyarmatokról származó lakosságon kívül alig éltek bevándorlók Hollandiában, ám az ipar fejlődésével a holland cégek komoly munkaerőhiánnyal néztek szembe, s ezért Marokkóban és Törökországban toboroztak munkaerőt. Az EU-bővítés, s a munkaerő szabad áramlása új lendületet adott ennek a folyamatnak, így pár évtized alatt 10 százalékkal nőtt a bevándorlók száma – emlékeztet az NPR.
Xenofób retorikája ellenére számos külföldi származású holland támogatja Wilderst – a volt gyarmatokról érkezők, egyebek között szurinámiak és indonézek –, akik kikérik maguknak, hogy rasszistának bélyegezzék az 53 éves politikust. Prosman szerint ők azok, akik a „bőrükön érzik a bevándorlás negatív hatásait”, így egyes urbánus régiók gettósodását. Wilders azonban nem csupán a felnőtt lakosság körében népszerű. Prosman korábban hittant tanított egy középiskolában, s azt tapasztalta, hogy Wilders elsöprő népszerűséggel bír a fiatalok körében is. Sokan úgy vélik, hogy – a holland Donald Trumpnak is nevezett – politikus épphogy a szabadságjogaik védelmezője, hisz a konzervatív iszlámmal szemben kiáll a melegek jogai, a könnyű drogok legalizálása mellett, sőt, egyesek szerint egyenesen feminista. Többek között ennek köszönhető, hogy a kiábrándult, egykori szocdem szavazók között is vannak támogatói.
Wilderst a bevándorláson kívül az EU ellen vívott harca tette igazán népszerűvé. A Brexit még csak negatív utópiának tűnt, amikor a hollandok 2005-ben népszavazáson utasították el az Európai Unió alkotmányos szerződését (a „nem” kampány egyik vezéralakja nem meglepő módon Wilders volt). A hollandok tavaly újabb pofont osztottak ki az uniónak, amikor referendumon mondtak nemet az EU és Ukrajna közötti társulási szerződésre. „A hollandok mindig is szkeptikusak voltak az európai integrációt illetően, s Wilders kitűnően rátapintott erre” – mondja Prosman a halálos fenyegetések miatt a nap 24 órájában rendőri védelem alatt álló politikusról.
Wilders, aki az idegenellenes, populista európai hullám egyik meghatározó figurája, „csúcsra” érhet a választásokkal, ám még így is bizonytalan a kormányalakítás lehetősége. Ahogy a The Guardian is rámutat, a 150 fős holland törvényhozásban nem szokványos, hogy bármelyik párt is elérje a parlamenti többséget, így az elmúlt száz évben többnyire koalíciók irányították az országot. Kérdéses azonban, hogy a töredezett politikai szcénán belül akadnak-e olyan jelentősebb pártok, amelyek együttműködnének Wildersszel és egyszemélyes pártjával. Prosman a mainstream vélekedéssel ellenétben úgy gondolja, hogy erre van esély: „Wilders nem újonc a politikai életben. Lehet, hogy néhány dolgot fel kell majd áldoznia, de úgy vélem, hogy egy jobboldali kabinet megalakulása egyáltalán nem lehetetlen.”