“Az ember legközelebbi rokonának, a csimpánznak a génállománya kilencvenkilenc százalékban megegyezik a miénkkel, a két faj egyedeit ennek ellenére bajos lenne felcserélni, például egy norvégiai magyar írót egy kongó-medencei bonobóval - legalábbis a valóságban, míg a fikcióban mi sem könnyebb ennél.” Kun Árpád az önéletrajzi elemekből építkező Megint hazavárunk című regénye végén ezzel a hasonlattal érzékelteti, hogy az olvasó mit is kezdjen azzal, hogy a történet főhősét is Kun Árpádnak hívják. - A névadás dologba igazából belekeveredtem.
A Boldog Észak utószavában ígértem egy folytatást. Meg akartam írni, hogy mi hogyan jöttünk ki Norvégiába. Rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert sok mindenre nem emlékszem, ezeket a dolgokat újra kellett teremteni. Azt terveztem, hogy minden szereplő az igazi nevét viseli majd, de a regényben már senki sem ugyanolyan, mint a valóságban. Viszont ha a saját nevemet is kicserélem, az hiteltelenítette volna az egészet - mesélte lapunknak a szerző, aki Norvégiában házi kisegítőként dolgozik. Takarít, felszolgál, hétvégente segédápolónak is beugrik. Amúgy magyar, történelem és francia tanári diplomája van.
A Megint hazavárunk története azt meséli el, hogy egy magyar család miért döntött Norvégia mellett. A főhős autóútja feleségével és két kisgyerekével a könyvben párhuzamosan fut gyerekkori élményeivel, a konfliktusos szülő-gyerek kapcsolat emlékével, régi franciaországi és erdélyi utakkal, valamint egy véget ért házasság fájdalmának felidézésével.
- A könyv ötletét a német-francia ARTE tévécsatorna egyik műsora adta, ami kivándorló családokról szólt. Nagyon szeretem az életrajzi könyveket is, Rousseau-tól a Vallomások, Prousttól Az eltűnt idő nyomában és Casanova emlékiratai a kedvenceim. A Boldog Észak után ráadásul akartam egy kevésbé fikciós szöveget írni. Azt főleg kitaláltam, de általam látott és hallott dolgokat írtam meg - mondta a szerző, aki említett könyvének főszereplőjét egyik ismerőséről mintázta. A joruba, vietnámi és francia származású Aimé Billon ugyan sosem jut el francia egyetemre orvosnak tanulni, a benini kórházban szerzett tudásában a nyugati tudomány racionális tapasztalatai és a nagyapjától örökölt ősi, afrikai gyógyítás gyakorlatai keverednek. Mindenhol, még saját testében is idegennek érzi magát, de Norvégiában segédápolóként az addig magát aszexuálisnak tartó férfi szerelmes lesz. - A Boldog Északot jó címnek tartottam, de ironikusnak is. Írás közben nem gondoltam arra, hogy én a boldogságról is írok. A Megint hazavárunkban is pozitív irányba fordulnak, kikerekednek a dolgok. A magyar irodalomban ennek a derűnek van előzménye. Esterházy Péter például ilyen. A róla szóló dokumentumfilm végén azt mondja, hogy “Örülök, hogy élek.” Ezzel én is így vagyok.
A több verseskötettel is rendelkező szerző családjával gazdasági okok miatt ment el Magyarországról, ami Norvégiából nézve elég kalandos országnak tűnik. Míg Norvégia nyugodt, kiegyensúlyozott és kiszámítható, Magyarország ennek épp az ellenkezője. - Sok mindenről lenevelődtem az évek alatt, például a magyar agresszió kioldódott belőlem. Lehet amúgy, hogy ez csak budapesti agresszió, egyfajta folyamatos készültségben lét. Amikor egy kiló kenyeret nem lehet úgy kérni, hogy ne valami ideges játékban vegyél részt.
Kun Árpádnak egyébként illúziói nem voltak Norvégiával kapcsolatban, ugyanis a norvég társadalom ismeretlen volt számára, nem is tudott norvégul. Az ország viszont befogadó. - Magyarországon azért nem lehet elképzelni a bevándorlást, mert semmiféle tapasztalata nincs erről a társadalomnak. A hatalom kihasználja az idegentől való félelmet. A faluban, ahol élünk, egyre több menekült van. A beilleszkedés azonban nem megy azonnal, az első generáció még kolóniákban fog lakni, a második már beilleszkedik. Számomra ez nyelvi kérdés, azt jelenti, hogy nem tudom kifejezni magam normálisan norvégul, pedig nekem fontos a nyelv. Ezt már Franciaországban is megtapasztaltam, de ott a saját, egyetemi, bölcsész társaságomban voltam. Itt más társadalmi közegbe is kerültem - mondta a szerző, akinek a következő könyve arról szól majd, hogy a Megint hazavárunk bevándorló főhőse mit is tapasztal Norvégiában. A könyvben ismét több lesz a fikciós elem, Kun Árpád ugyanis beleunt a valóságba.
