A kutatás során kezdetnek összehasonlították a pandák szőrzetét 195 húsevő faj, és 39 medveféle bundájával, majd megvizsgálták, hogy a különböző egyedek milyen közegben élnek. Meglepő módon nem találtak összefüggést a külső hőmérséklet és a pandák egyedi bundája között, ahogy a jelek szerint a nappali fénynek sincs köze a sötét szemekhez. A hónak és az erdőnek azonban annál több: a Science Magazine-ban publikált eredmények szerint a fehér sávok a panda testén azért alakultak ki, mert így könnyebben el tud rejtőzni a havas környezetben, a fekete sávok pedig az erdei életet teszik számukra biztonságosabbá, főképp a leopárdok támadásaival szemben.
Mivel a pandák mindkét közegben megélnek, egyfajta „kompromisszumos megoldásként” mindkét szín kialakult a bundájukon.
A szemek körüli foltok és a fekete fülek azonban nem ezt a célt szolgálják.
Legyen szó bármilyen húsevőről – vélik a kutatók –, csupán a testen található mintázatok szolgálnak álcázásra: az állatok pofáján megtalálható egyedi foltok a hatékony kommunikációhoz kellenek. A pandák fülei például azért feketék, mert így sokkal veszélyesebbnek tűnnek, s ennek köszönhetően nagyobb eséllyel tudják elijeszteni a ragadozókat. A szemek körüli foltok azonban a baráti kommunikációhoz kellenek: ha ezek nem lennének, nem ismernék fel egymást. Bár első pillantásra a „monoklik” nagyon is hasonlónak tűnnek, mindegyiknek más a formája és a mérete, s az állatok ez alapján jegyzik meg és ismerik fel egymást. A tudományos magazin beszámolója szerint azonban nem sokat mutogatják, mert nem akarnak agresszívnak tűnni. Ha úgy érzik, hogy egy állat békés szándékkal érkezik, egyszerűen eltakarják őket a tappancsukkal.