A tavaly novemberi választáson győztes új kormányzó, Ricardo Roselló február elején bejelentette, újabb, nem kötelező erejű népszavazást írnak ki a sziget státuszának rendezésére. A választókat június 11-én kérdezik meg arról, szeretnék-e, ha Puerto Rico szövetségi államként formálisan is csatlakozna az Egyesült Államokhoz, vagy a függetlenséget, netán a jelenlegi státusz fenntartását választják? Ha a többség nemet mondana a csatlakozásra, akkor októberben egy újabb referendumon már arról szavaznának, Puerto Rico váljon-e függetlenné, vagy maradjon fenn a jelenlegi állapot, vagyis az önkéntes társult státusz.
A tervezett népszavazás nem előzmények nélküli: a legutóbbi, 2012. november 6-i referendumon két kérdést tettek fel. A választásra jogosultak 54 százaléka akkor elutasította a mostani jogviszony fenntartását. A második kérdés a jövendő államformáról szólt: a voksolók 61 százaléka a tagállami státusz, 33 százaléka a társult államiság mellett foglalt állást, s alig 5,5 százaléka akarta, hogy Puerto Rico váljon függetlenné. Mivel azonban félmillió üres szavazólapot adtak le, a referendum végeredményét máig vitatják. Az Obama-kormányzat 2,5 millió dollárt különített el egy újabb népszavazás megrendezésére, ezt a voksolást rendezik meg júniusban. Mindenesetre tény, hogy bármi legyen is a referendum eredménye, Puerto Ricóból csak akkor lehet az 51. tagállam, ha azt a washingtoni kongresszus is úgy akarja.
A sziget neves íróját idézte a minap az El País spanyol napilap, Héctor Feliciano azt írta, hogy országa története az egyoldalú, viszonzatlan szerelem tipikus esete. Puerto Rico abban a hitben él, hogy van egy menyasszonya Washingtonban, csakhogy a menyasszony mit sem tud arról, hogy vár rá egy vőlegény Puerto Ricóban.
Aníbal Acevedo Vilá egykori kormányzó (2005-2009) szerint „ostobaság” arra várakozni, hogy Puerto Ricót felveszik a szövetségi államok közé. „Az Egyesült Államok nem akar bennünket, rengeteg az előítélet velünk szemben” – vélekedett Puerto Rico korábbi első embere. Szerinte ráadásul a belépés nem is szükséges, hisz az önmagában nem oldaná meg a sziget bajait.
Gazdasági gondok pedig akadnak bőven, több mint egy évtizede válságos a helyzet. Puerto Rico bruttó nemzeti terméke tavaly 104 milliárd dollár volt, az államadósság pedig majdnem elérte a 70 milliárdot. Tíz év alatt félmillióan kivándoroltak, főként a fiatalok, állampolgárként szabadon letelepedhetnek az Egyesült Államokban. A munkanélküliség tavaly 12,1 százalékot tett ki, a lakosság 46,2 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A nyugdíjrendszer az összeomlás szélén áll, 2018-ra már nem biztos, hogy ki tudják fizetni az idősek járandóságait. Ám Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint Puerto Rico helyzetét mégsem lehet mondjuk Görögországéhoz hasonlítani, mivel a társult státusz révén mindig számíthat valamiféle mentőövre.
A washingtoni kongresszus tavaly júniusi hatállyal, amikor államcsőd fenyegetett, valóban életbe léptetett egy Puerto Ricó-i felügyeleti, irányítási, gazdasági stabilitási törvényt. A Promesa-terv segítséget igyekezett nyújtani az adósság átütemezéséhez, a javasolt megszorító lépések ellen azonban nagy volt a tiltakozás. Az egyik vitatott intézkedés az volt, hogy a 25 év alatti fiatalok minimálbérét 7,25 dollárról 4,25 dollárra csökkentették. A Promesa kidolgozói nem hagytak kétséget afelől, hogy a tartós áldozatvállalásra lesz szükség, 2020-ig nem is látnak reményt a visszaesés megállítására. Ha Puerto Rico megszerezné az 51. csillagot, tagállamként további 10 milliárdos szövetségi támogatást, s egyéb jogosítványokat kapnának.
A január 2-án beiktatott Roselló néhány nap elteltével már New Yorkban tárgyalt Donald Trump embereivel, s igyekezett kitapogatni, hogyan viszonyul az új amerikai elnök a társult terület problémáihoz. A Republikánus Párt 2016-os választási programja tartalmazta ugyan Puerto Rico felvételének támogatását, de Trump szándékai e téren is kifürkészhetetlenek.
