- Képzeljünk el egy piros négyzetet! Ez a szív legabsztraktabb ábrázolása – magyarázza Cristophe Niemann illusztrátor, és az egyszerű földi halandónak fogalma sincs, mi köze van a piros négyzetnek a szívhez. – Most pedig gondoljunk egy biológiai részletességgel ábrázolt szervre. Ez annyira naturalista, hogy a szerelem az utolsó dolog, ami eszünkbe jut róla. Ha a kettőt az absztrakciós skála két végpontjaként fogjuk fel, akkor valahol középen megtaláljuk a mindenki által jól ismert szívformát, a szeretet és a szerelem egyezményes jelét.
Hirtelen pofon egyszerűnek tűnik a dolog: a skála Niemann grafikájaként jelenik meg a képernyőn, és mi megértünk valami nagyon fontosat a tervezői észjárásról. Pedig még csak a sorozat első részénél járunk.
A New Yorker-címlapjairól híres Cristophe Niemann, Paula Scher grafikus, Es Devlin színpadi látványtervező (a többi közt Beyoncé és számos trendi londoni színház produkcióinak megálmodója), zseniális portréfotóiról elhíresült Platon, Ralph Gilles autótervező mérnök, Bjarke Ingels dán építészzseni, Ilse Crawford enteriőrtervező és Tinker Hatfield, a Nike legendás cipőtervezője - nyolc művész, nyolc epizód, nyolc teljesen különböző terület. Az Abstract arra is ráébreszt, hogy a dizájn az egész életünket befolyásolja. Közben persze maga is alkalmazkodik. Es Devlitől megtudjuk, miként változtatta meg a popkoncertek színpadképeit a mobiltelefonok megjelenése, Tinker Hatfield meg arról mesél, hogyan vált valósággá a Vissza a jövőbe-filmek önbefűzős cipője – és miként segíthet a sportolók egészségének megőrzésében. Mindeközben pedig megismerjük a tervezők munkamódszerét, mindennapjait, útját a siker felé – és nagy bukásaikat is. Ahogy az előzetesben elhangzik: „Azt a pillanatot kutatjuk, amikor a lehető legközelebb kerülünk az emberi lélekhez.”