Az ember már csak olyan – a magyar meg pláne –, hogy jobban szeret a győztesek, mint a vesztesek mellett állni. A hősöket imádja, nem az áldozatokat. Nem véletlenül híresült el az eredetileg garibaldi-i mondat kövérlászló-i olvasata ama bizonyos fényes győzelem után: kevesen voltunk, de sokan maradtunk. Oda állunk – oda állnak -, ahol jobban süt a nap, vagy nagyobb remény mutatkozik arra, hogy egyszer, ha kivárjuk, odasüt.
Ilyen értelemben totális paradoxon az a közönségsiker, amely Matényi Lászlót, a baloldal - vagy ahogyan ő nevezte: az alkotmányos ellenzék – köztársasági elnökjelöltjét fogadta a minap Debrecenben, első nyilvános lakossági fórumán. Alig akadt üres szék a városi művelődési központ termében, a fórum végén pedig idő hiányban úgy kellett belefojtani a kérdéseket a hallgatóságba. Ám ezek a kérdések legkevésbé az aktuálpolitikáról szóltak. Nem volt orbánozás, mészároslőrincezés, alcsútfelcsútozás, mutyizás, s korrupciózás is csak kicsit. Ehelyett az alaptörvényről, az alkotmányról, a nemzet felemelkedéséről, az intézményesített demokráciáról és az egyéni szabadságjogokról alakult ki élvezetes párbeszéd.
Majtényinak annyi esélye van a győzelemre, mint Németh Szilárdnak egy barátságos mosolyra vagy Tállai Andrásnak egy frappáns mondatra.
Tudja ezt ő is, tudják azok is, akik meghallgatni mentek el. Egy köztársasági elnökjelölt, akinek valódi hatalma sose lesz, mondandója azonban annál inkább van. A reményről beszél, ami benne rejlik minden kimondott kérdésben, s minden rá adott válaszban. A párbeszédben, ha úgy tetszik. A szónoklatok, parancsok, kinyilatkoztatások és vezényszavak sötét korában egyfajta Luke Skywalkerként lép elő a kíváncsiság és odafordulás „fénykardjával” egy cseppet sem hős alkatú ember, aki nemcsak beszél, hanem meg is hallgat. Kíváncsi – ha emlékszünk még erre a szóra egyáltalán. Nincsenek előre megírt mondatai, melyeket Louis Vuitton táskák mélyéből kapnak elő, nem kell mantráznia, hogy „zemberek” meg hogy „gerősödik”, mert jól elboldogul a saját gondolataival.
Kis felüdülés a zombimocsárban, fénykardnyi fény a birodalom baljósan sötétlő egén.
