Kínos. Alighanem ez a legjobb szó arra a körmendi malőrre, ami hírbe hozta a kereszténydemokratákat. Az ájtatos ábrázatú frakcióvezető kerüli is a nyilvánosságot - mint pártja erkölcscsősze, aligha tudna most mit mondani. Semjén pártelnök is legszívesebben a surranó pályát választotta volna, ha adott esetben a Parlamentben igyekeztek volna szóra bírni őt, de ezúttal nem volt hová menekülnie.
Valamit mondania kellett. Jobb nem jutott az eszébe: felvetődik-e a tanár-diák közötti bűnös viszony? Ha egy általános iskolai tanár általánosba járó tanítványával kokettál, persze más, több a kérdés. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, mondja a pártelnök, de a kívülálló máris hozzáteszi: nem dob valaki sutba „csak úgy” 20 éves városvezetői praxist egyik napról a másikra, nem lép ki a munkahelyéről, a pártjából, a frakciójából, ha mendemonda volna, amivel vádolják.
De vonatkoztassunk is el ettől. Tudjuk, mi mindenre képes a szerelem, s ebbe a sötét verembe bizony közel a hatvanhoz is képes beleesni az ember. Olyankor a négy évtizedes korkülönbség sem lehet akadály. Nem is nagyon szoktunk megbotránkozni az ilyesmin, ha a „gerlepár” egyik tagja ismert művész, totyakos milliárdos kaszinótulajdonos, netán tekintélyes genetikus professzor; botrány csak akkor tör ki, ha mint most is, túl fiatal az ara, ráadásul tanár-diák viszonyból bimbódzott a kapcsolat. (Ezt annak idején Kodálynak senki sem vetette a szemére, de ez egy másik történet.)
Az a legfurcsább, hogy az összes történelmi egyház kijelentette, a nyilvántartásukban nem szerepel Sz. F. nevű körmendi alpolgármester. Lehet, hogy egy ateista KDNP-s politikus érintett a botrányban?
