Nagyon sok mindent megtanulhatunk az emberi természetről a gyerekek révén. Ha azt mondjuk neki menjél balra, ő azonnal jobbra akar menni, ha azt mondjuk, egye meg a főzeléket, neki csak húsi kell, de ha a húst tukmáljuk rá, azonnal a főzeléket is kéri…
Nem irigylem sem Szijjártó Péter, sem Orbán Viktor szüleit, mert fogadni mernék, hogy csemetéjük gyerekkorában nekik is ezzel kellett bajlódniuk. Mi más oka lehet annak, hogy a mára pocakos-deres miniszterelnök azt nyilatkozza a sajtónak, ha az egyik minisztere urizálását bírálják, vagy a szemére vetik, hogy a kedvenc jobbkeze úgy kezeli a köz pénzét, mintha a sajátja volna, hogy tessék nyugodtan bírálni őket, annál inkább bízom bennük. Ha az ellenzéknek nem tetszik valami, az azt jelenti, jól végzik a dolgukat. Maradnak a helyükön. Emlékszünk: akinek nem tetszik a kisvasút rövid útvonala, majd megépítik Lovasberényig…
Szijjártó Péter – lehet, hogy csak szervilizmusból – azt nyilatkozta a minap, köszöni mindenkinek, aki Csiszár Jenő főkonzuli kinevezését bírálta, mert csak abban erősítették, hogy jól döntött. Miért ne lehetne az ex-showman diplomata, ha Amerika nagykövete is lehetett egy producerből? Ebből valami olyasmi következik, hogy a külügyminiszter szerint a diplomácia már nem szakma. Tudjuk, szentül hiszi, hogy a hagyományos diplomácia már a múlté, a nagykövet dolga olyan, mint a biztosítási ügynöké, üzleteket hozzon. Lehet, hogy Szijjártó nem tudja még, de a konzul munkaköre azért több ennél.
Persze, ha Caligula konzullá tehette kedvenc lovát, Incitatust, Orbán miért ne tehetné főkonzullá akár Csiszárt is?
