A nem is túl rég létezett, és nem csupán afféle műköröm-demokrácia idején az igazságszolgáltatás végső fóruma, a bíróság lehetett ugyan bosszantó a maga ítéleteivel, de a jogalkotók és a nyilvánosság előtt szent maradt. Akkoriban nem fordulhatott elő, hogy egy Németh Szilárd néptanító jogi-politikai fejtegetésekkel rohanja le az országot.
Ahogyan múltak az évek, úgy érezték egyre jobban a politikusok, hogy nekik is le kell meózniuk a törvényszékek munkáját. Hol Rogán rohant ki Rezesova ellen – nem kis sikerrel -, hol a magyar Hammurabi Szilárd lett a vörösiszapnak is felkentje.
Amikor egy igen alapos tárgyalássorozat végén a bírónő kimondta a verdiktet, annak nem az a része volt a fontos, hogy mindenkit felmentett. Dehogy! A lényeg: az ügyészség nem azokat állította a vádlottak padjára, akiknek ott lett volna a helyük.
Pár napja az MTA Jogtudományi Intézetének szervezésében tartottak előadásokat a perről. Tóth Mihály büntetőjogász szerint érzékelhető volt, hogy a politika megpróbált beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe, s ez már a katasztrófa utáni napon elkezdődött, amikor Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy emberi mulasztás történt.
Sándor Zsuzsa nyugdíjas bíró számára egyértelmű volt, hogy a nyomozók és a vádiratot készítő ügyészek is politikai nyomás alatt dolgoztak. A tárgyaláson volt olyan szakértő, aki bevallotta, hogy megmondták neki, milyen véleményt várnak tőle a nyomozók.
Sándor és Tóth is egyetértett abban, hogy elhamarkodottan választották ki a gyanúsítottakat, és jobb lett volna ismeretlen tettesek ellen elkezdeni a nyomozást.
A bíróság első fokú ítéletében azt állapította meg, hogy a tároló helyének megválasztása, a rossz tervezés és a kivitelezés hiányosságai okozták a katasztrófát. És az ezekért felelősök nem azonosak a most pellengéren állókkal. A tragédia előtt pár nappal hazug – megnyugtató - véleményt adó szakhatóságok felelőssége pedig szóba sem került.
Annál, hogy a népdüh ítél bonyolult jogi ügyekben, csak egy rosszabb van: ha az igazságszolgáltatás szeretne a nép kedvére tenni – a jogszabályok ellenében is, akár.
Az pedig csak apróságnak tűnhet, hogy míg a média egy része azt szajkózza, hogy magukra hagyták a károsultakat, nem veszik észre, mi a különbség a büntető és a kártérítési eljárások között. Utóbbiakat sorra nyerték az érintettek - ámbár a magánadományként érkezett, de eltűnt sok százmillió forint ügyéről hallgat a gondoskodó állam.
A vörösiszap-per jelenlegi politikai megítélését egy régi anekdotával lehetne igazán plasztikussá tenni, hogy mindenki értse.
A falu egyetlen kovácsmesterét gyilkosságért halálra ítélik. Összeülnek a vének. Ki fogja ezután patkolni a lovainkat? De itt a megoldás: van nekünk két suszterünk, végezzük ki közülük az egyiket.
