A Népszava szombati „Szép Szó” mellékletében jelent meg Pogátsa Zoltán „Nem vagyunk Kádár birkái” című írása, amelyben a magyar társadalom értékbeállítódásait elemzendő abból indul ki, hogy mind a mai kormánypárt, mind annak korábbi, 2010 előtt regnáló ellenfele „...előszeretettel nevezi a magyarokat „Kádár birka népének” akkor, amikor az éppen számára kedvezőtlenül szavaz népszavazásokon, parlamenti választásokon.” Nem tisztem írásának elemzése, mert nem vagyok értő, egyszerűen csak beugrott emlékezetembe az egyik francia hetilap 28 évvel ezelőtti ( 1989. március 2-8. ) lapszámában velem készült interjújának címe: „Zoltan Kiraly: "Nem vagyok birka". Az interjú elejéből idézek: „Laurent Fabius újabb budapesti látogatása során nemcsak a hivatalos felelősökkel találkozott, hanem néhány ellenzékivel is a legmozgékonyabbak közül.
Közöttük Király Zoltánnal, a magyar parlament legnépszerűbb képviselőjével, aki Henri Girchoun-nal közölte kétségeit és reményeit. Le Nouvel Observateur: Önt a rendszer elleni támadásai a parlament fenegyerekévé tették. Ez a hírnév megfelel önnek? K.Z: Amikor én magamat a parlamentbe jelöltettem, megértettem, hogy része leszek egy bizonyos fajta kirakatnak, amely arra van hivatva, hogy törvényekbe iktasson kis számú politikusok által már meghozott döntéseket. Mindaz, amit tőlem vártak annyi volt, hogy megfelelő pillanatban emeljem fel a kezem, mint egy szavazógép. Én nem akartam egy lenni a birkák között, és ezt meg is mondtam.” S mondom ma is azoknak, akik nem akarnak Kádár-utód birkák lenni.
