Az ügyészség visszautasítja a Hiszékeny-ügyben a szervezetet ért támadásokat és a szakmai kérdésekkel kíván foglalkozni - közölte a Legfőbb Ügyészség (LÜ). Leszögezik, hogy az ügyészség politikai nyilatkozatokkal - azon túl, hogy a szervezetet ért támadást visszautasítja - nem kíván foglalkozni. A LÜ ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy „a Hiszékeny Dezső és társa elleni büntetőperben a bíróság bizonyítottság hiányában mentette fel a vádlottakat, nem pedig bűncselekmény hiányában”.
Minden magyar ember pontosan tudja, hogy az ügyészségnek a legrémesebb álmában sem jutna eszébe, hogy politikai szempontok szerint szelektáljon az ügyek között. Ha az ügyészségnek annyira fáj ez, miért nem azon morfondíroznak; ha igazuk van, miért nem gyűjtöttek össze cáfolhatatlan bizonyítékokat? Miért mulasztották el minden bizonyítékok királynőjét, a tettenérést?
Nem fér viszont össze ez a polti mondat a fentebb már idézettel: „az is mutatja, hogy korrupciós ügyről volt szó, mivel a másodrendű vádlottat jogerősen elítélte a bíróság”. No de az előbb még azon keseregtek, hogy a társát sem ítélték el. Vagy tényleg csak a nagylöttyös düh íratja ezeket a hazug közleményeket? A „társat” azért ítélték felfüggesztett börtönre, mert a vesztegetést csak színlelte – ez eleve kizárta Hiszékeny bűnösségét.
Az azonban mégis csak meghökkentő, hogy éppen Polt Péterék teszik kritika tárgyává a független bíróság döntését, kérik rajta számon saját hibáikat. Vagy csupán azt, hogy nem állt be fals koncepciójuk mögé.
