De nem Trump miatt. Vagyis nem csak Trump miatt. Ő most a leghangosabb, és persze, az Egyesült Államok elnöke, tehát figyel rá a világ, mert fontos, sőt, meghatározó, hogy az Egyesült Államok éppen mit csinál. De a bizonytalanság már évekkel ezelőtt elkezdődött, azzal, hogy az Európai Unió nem tudta kezelni a görög pénzügyi válságot, aztán a bevándorlási hullámot, nem tudott mit kezdeni az orosz-ukrán háborúval, ami gyakorlatilag a szomszédságában történt, nem tudta tisztességesen megemészteni a Krím-félsziget elfoglalását, nem tudott egy egységes orosz-politikát kialakítani.
Putyin érzett rá először arra, hogy az uniónak nincs tisztességes kül- és biztonságpolitikája, a szövetségi rendszer nem működik, bármit megtehet, amit akar, és meg is tesz. Ha pedig az európaiaknak nagyon nem tetszik valami, akkor elég egy "kis műszaki hiba" a gázvezetékben és máris tetszeni fog nekik minden. Az Európai Unió évekig keményen bírálta Kínát az emberi jogok megsértése, semmibe vétele miatt, aztán egyszer csak elakadt egy hajó ingekkel és alsónadrágokkal, amelyeknek az európai áruházak karácsonyi vásáraira indítottak, és elcsendesedett az emberi jogok bírálata. Ráadásként jöttek a britek és megcsinálták az elképzelhetetlent: hogy kilépnek az Unióból, önálló, globális nemzet szeretnének lenni, sok ok miatt, de főleg azért, mert elegük van az európai bíráskodásból, elegük van az örökös alkalmazkodásból.
Következett az amerikai elnökválasztás, sokan talán azt gondolták, hogy egy keménykezű üzletemberrel több esély van a bizonytalan világ felváltására egy magabiztos Egyesült Államokkal. Donald Trump a kampánya során nem titkolta, hogy mindent másképpen csinál majd, mint Obama, és másképpen, mint ahogy Hillary Clinton csinálná, és ezzel a kemény, nacionalista, majdnem durva hangnemmel sok hívet szerzett magának a világban. Magyarországon is. Megnyerte a választást, ám az egymást érő tüntetések azt mutatják, hogy megosztotta vele saját hazáját, ezzel pedig tovább fokozta a már említett bizonytalanságot a világban. Lekezelő módon bánik a médiával, kicsinyes vitába keveredik újságírókkal. Látványosan közeledik az Európa által elszigetelt Moszkvához, külügyminiszterének, a főleg olajügyekben szakértő Rex Tilleson szenátusi meghallgatásán máris kiásta a csatabárdot Kínával szemben, mintha bármi köze lenne ahhoz, hogy mi is folyik a Dél-kínai tenger olajmezőin.
Trump ráérzett arra, hogy ebben a bizonytalan időben bármit lehet mondani és bármit lehet csinálni. Az első külföldi vendég a Fehér Házban a szakadár Theresa May volt, őt feltehetően Netanjahu követi, hogy az amerikai zsidó lobby is elégedett legyen, aztán jönnek majd a látványos külföldi utak Moszkvába és nyáron Erzsébet királynőhöz Skóciába, mert az elnök rajong a skót golfpályákért.
És Orbán is ráérzett erre. A régi időkben még ő maga bontott kordont a Parlamentnél, most ő kezdett kerítést építeni a határon, felmondta az IMF-szerződést, rejtélyes módon egyszer csak mindenre van pénz, szigorú a költségvetésünk, közben ide-oda osztogatják a milliárdokat, mert Magyarország – ez most a jelszó – „erősödik”. Korábban hamisnak nevezte a kormányzat a hitelminősítő intézeteket, most, hogy éppen kedvezően értékelnek bennünket, hivatkozik rájuk.
Hát ilyen éveket élünk. Próbálunk biztos pontokat keresni, de kérdés, hogy sikerül-e…
