John Hurt kezdetben képzőművészetet és festészetet tanult, de 1962-ben ösztöndíjat nyert a világ leghíresebb drámaiskolájába, a londoni Royal Academy of Dramatic Artba. Húszas évei közepén járt, amikor egy kis szerepet kapott a VIII. Henrik angol király és kancellárja, a vallási elöljáró Thomas More konfliktusát feldolgozó Egy ember az örökkévalóságnak című filmben. A film hatalmas siker lett, hat Oscar-díjat kapott, Hurt játékára pedig igencsak sokan felkapták fejüket. Igazán jelentős azokban a szerepekben volt, amelyekben hősöket, gonosztevőket játszott el. Sokak számára A nyolcadik utas: a Halál című Ridley Scott-klasszikus mellékszerepéből volt ismert: azt a fickót alakította, aki belehal a "szülésbe", amikor világra hozza a szörny ivadékát. Szerette és tudta is, hogyan kell eljátszani a társadalom megbélyegzettjeit, betegeit. Repertoárjában emlékezetes figura maradt Az elefántember című David Lynch rendezte film is, az elcsúfult Merrick megformálásáért 1981-ben Oscar-díjra jelölték, csakúgy, mint két évvel korábban az Éjféli expresszben nyújtott epizódszerepéért.
Hurt sorra váltogatta a művészfilmes és a közönségfilmes alkotásokat, volt Aragon hangja a A Gyűrűk Ura hetvenes évekbeli animációs változatában, játszott a Harry Potter-filmek közül háromban, de szerepet vállalt a néhány hete több Oscar-jelölést bezsebelő Jackie című életrajzi drámában is. Ugyanakkor kedvence volt Jim Jarmuschnak, az amerikai független filmes szcéna nagy rendezőjének, aki három filmjébe hívta szerepelni. A királynő által lovaggá ütött, hasnyálmirigyrákban szenvedő művész forgatott Budapesten is, három évvel ezelőtt hosszú ideig dolgozott a Herkules című látványmoziban.
