Fel kellene nőni a szakszervezeteknek – ha nem is ezekkel a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) szóvivőjétől származó szavakkal, de több érdekvédelmi vezető is megfogalmazta ezt, amikor az Új Egyenlőség társadalomelméleti lap „Szakszervezeti szervezettség – lecsúszás és emelkedési stratégiák” címen megjelent elemzése alapján terveik összefoglalását kértük tőlük. Válaszaikból kiderült, mennyire pontosan fogalmazott Pásztói András, amikor a cikk bevezetőjében leírta, hogy a hazai érdekvédelmi tömörülések a világban alkalmazott megoldásokat és azok hátterét nem ismerik, ehhez egymás iránti bizalomhiány társul, ráadásul a szakszervezetek „akcióképtelenek”, miközben a megváltozott hazai és nemzetközi gazdasági és munkakörnyezet új stratégiák kidolgozására ösztönözné a szövetségeket.
Erre már csak azért is szükség volna, mert ha ez nem sikerül, a MASZSZ elnöke szerint "a tőke ellehetetleníti a munkahelyeken a szakszervezeteket". Kollégája, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke a helyi érdekvédelmi vezetők egyre kiszolgáltatottabb helyzete miatt már tavaly egyeztetést kezdeményezett. A MASZSZ szóvivői feladatait is ellátó Nemes Gábor azonban lapunknak kénytelen volt beismerni, hogy még a szakszervezeteken belül sincs egyetértés, hogyan kezeljék, ha a Fővárosi Közterület-fenntartóhoz (FKF Zrt.) vagy az aszódi termelőüzemhez hasonlóan a bértárgyalások közepén elküldik a cégnél dolgozó érdekvédelmi vezetőket.
Úgy látja, a példa nem az összefogást erősítette, sokkal inkább a félelmet fokozta a többiekben munkájuk esetleges elvesztése miatt. Nemes Gábor szerint egy szakszervezeti törvény megalkotása lenne a megoldás, ami tiszta viszonyokat teremtene a munkahelyeken, ami nemcsak a dolgozóknak, hanem a vállalatvezetésnek is jobb lenne, mint a mostani rendezetlen helyzet.
Ehhez kapcsolódva a MASZSZ elnöke a Népszavának bejelentette, hamarosan kezdeményezi az érdekegyeztetési törvény megalkotását, mert ez szükséges lenne a munkáltatók és a dolgozók közti viszonyok rendezéséhez a munkahelyeken, ágazati szinten és a konföderációban is. Kordás László úgy látja, a párbeszéd intézményrendszerét kell országos szinten is szabályozni, mert ma a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) szerinte csak maszatolás zajlik a korhatár előtti nyugdíjakról, a Munka Törvénykönyvéről, a sztrájktörvényről, közmunka programokról, de igazi eredmények a társadalmi párbeszédben nem születtek, ezért kellene jogszabály az érdekegyeztetésről. Kordás kezdeményezi, hogy a szakszervezeti tisztségviselő legyen közfeladatot ellátó személy, mert az erősítené a védettségét. A Munkástanácsok még nem tette magáévá az ötletet, elnökük úgy látja, most is szabályozzák az érdekvédelmi szervezetek működését, csak be kell tartani a jogszabályokat. Palkovics László emlékeztetett rá, hogy a szakszervezeti törvény ötlete időnként felmerül a rendszerváltozás óta, de még senki nem mondta meg, miben lenne ez több a jelenlegi jogszabályoknál.
Az Új Egyenlőség cikke új szakszervezeti stratégiákat sürgetett, amivel mindkét megkérdezett országos szövetségi elnök egyetértett. Kordás László a Magyar Szakszervezeti Szövetséget szolgáltató szervezetként képzeli el a jövőben. Az elnök magát az érdekvédelmet is szolgáltatásnak tekinti, de hozzátette, hogy szeretnének egyénre szabott szolgáltatásokat is kínálni a tagoknak. Minden megyében működtetnek ingyenes jogsegélyszolgálatot és már nyomják a névre szóló plasztik kártyákat, amivel számtalan helyi szolgáltatás olcsóbban lesz elérhető tagságuknak. Országos szolgáltatókkal már szerződéseket kötöttek vagy tárgyalást folytatnak, de megyei képviseletvezetőik feladata lesz a helyi szolgáltatóknál, pékeknél, cukrászoknál engedményeket elérni. Kordás ezt a megoldást nem tartja megvalósíthatónak a kisebb taglétszámú szervezeteknél, de a MASZSZ 110 ezer aktív és 40-50 ezer nyugdíjas tagja már olyan tömeg, amelynek a szolgáltatóknak megéri kedvezményeket kínálni.
Abban – ettől az egyéni akciótól függetlenül - biztos Kordás László, hogy az érdekvédelemben csak összefogással lehet eredményt elérni. Szerinte 7-8 ágazati szakszervezet és 2-3 konföderáció működhetne eredményesen a 4 millió magyar munkavállaló mellett. Azt azonban hozzátette, hogy konkrét tárgyalások nincsenek erről a kérdésről.
Palkovics Imre is az összefogás szükségességét hangsúlyozta a stratégiai terveket firtató kérdésünkre. A Munkástanácsok elnöke emlékeztetett rá, hogy tavaly nyáron vetődött fel komolyan: át kell tekinteni saját helyzetüket és az értékelés után új együttműködési stratégiát kell kialakítani. A megoldási formákról azonban még nincs magállapodás – jelentette ki. Abban biztos, hogy közösen kellene finanszírozni a magyar szakszervezeti mozgalomnak egy tudományos műhely működtetését, amely társadalmi, gazdasági trendeket vizsgálhatna a szakmai munka megalapozásához, mert most nem felkészült partnerei a kormánynak az érdekvédők.
Palkovics kérdésünkre hangsúlyozta, a szolgáltató szakszervezet és a tagtoborzás egymással összefüggő kérdések, egyik sincs meg a másik nélkül. Ők is nyújtanak jogi segítséget tagjaiknak, próbáltak felnőttképzési adatbázist működtetni, sőt most uniós forrásból próbálják visszahozni a közvetítői, döntőbírói szolgáltatást, bővíteni tervezik a szociális üdültetési lehetőségeket és el akarják látni a szakmunkástanulók képviseletét is. Kordás Lászlóhoz hasonlóan azonban a Munkástanácsok elnöke is elismerte, hogy a szakszervezeti konföderációk között nincs érdemi szakmai egyeztetés, sőt még erről szóló kezdeményezés sem, bármilyen fontos lenne.
A szakszervezeti vezetők abban az egyben határozottan egyetértettek, hogy az országban kialakult munkaerőhiány számukra jobb helyzetet teremtett, kérdés, tudnak-e élni vele, vagy hosszú távon is igaz marad az Új Egyenlőség szerzőjének kijelentése: „a magyar szakszervezetek lassan, de biztosan teret veszítenek”.
lásd még: Az érdekvédők fekete péntekje
