Mit megjelennek?! Bevonulnak! Mégpedig úgy, hogy először egyedül érkezik egy komor tekintetű úr. Hosszú, furulyának látszó hangszert tart a bal kezében, de ni csak! Húrja is van. A cső alsó végében kis gömböcske látszik, a felső végét gyűrű zárja. A zenész jobb kezében vonót tart, olyat, mint a hegedűé. Meghajol a közönség előtt. Taps. A színpadi művészbejáró felé fordul. Most ő tapsol egyet. Erre megindulnak a zenészek, tehát ő az első ember, az első zenész az együttesben, mindet az ő intésére csinálnak: leülést, a hangszerfelvételt. Az egységes normál „a” és még egy hang, alán az „a”-tól egy terccel lejjebb szól.
Még semmit nem játszott a zenekar a közönségnek, az mégis máris egyik ámulatából a másikba esik. A nagyterembe besuhan a kínai kultúra szelleme.
Amikor minden zenész, nők és férfiak egyaránt, magas nyakú zárt fekete szatén blúzban és bíborszoknya-félében leül székére, a közönséget újabb meglepetés éri. Az európai szimfonikus zenekarok koncertjein baloldalon és jobboldalon a hegedűsök ülnek. Itt a kínai tradicionális zenekarban nincs hegedű, de van helyette az a hosszú, furulyának látszó hangszert, amelyet a zenekar első embere tart a kezében. Ez az erku. Akik ezen játszanak, vannak vagy tizenegyen, a bal oldalon ülnek, éppúgy, mint a nyugati zenekarokban a hegedűsök. Ám a jobboldalon semmilyen nyugati hangszer nem látható. Rövid nyakú, körte alakú lantféléket tartanak ölükben a hölgyek: négyhúros, pengetős kínai hangszereket, ezek a pi-pák. Az i.e. 3. században már játszottak rajta. A pi-pa rövidnyakú lantféleség, húrjait selyemből fonják. A kínai selyemnek magasztos a hangja.
Látni lehet még egy furcsa, sokhúros, a zenekar előtt keresztben fekvő hangszert is – ez a ku-cseng, a kínai citera, ami a magyarnál jóval nagyobb és több a húrja.
A zenekar első embere ismét jelez, a zenészek feszülten várakoznak, hangszerüket készenlétbe helyezik, az együttes tagjai között a hangversenyterembe lép a karmester, Hong Hszia, Kína híressége. Kezet fog a zenekar első emberével, majd felemeli a vezénylő pálcát és kezdődhet a nagy kínai újévi hangverseny.
Ám amit hallott a közönség, azt a különleges hangzatot, amit a magyar ember füle igen ritkán hallhat, ráadásul ilyen magas művészi előadásban – azt nem lehet leírni, betűkkel továbbítani. A hangjegyek hangszerrel megszólaltathatóak, de betűkkel nem. Helyette most csak az írható, hogy ritka művészi élményt adott a Müpában a Kínai Nemzeti Opera és Táncdráma Színház kínai tradicionális zenekara Hong Hszia vezényletével, a mi karácsonyunk és szilveszterünk után, a kínai holdújév első napjaiban, az idén, a kakas évében. A Müpa kínai koncertjét ritka ajándéknak tekintjük, sikerült a távoli nagy ország több ezer éves zenekultúrájának néhány valódi gyöngyszemét felvillantatni egy feledhetetlen zenei élmény keretében.
