A legsúlyosabb trauma az úgynevezett kataklizma-állapot, súlyos traumáról pedig akkor beszélhetünk, ha visszafordíthatatlanok a károk - mondta Bagdy. Aki túlélte a tragédiát, az módosult tudatállapotba került, és különböző stációkon megy keresztül. Először megkönnyebbül, hogy túlélte az esetet. Ezt követően, miután „rászakad a valóság", kezdetben nem fogadja azt el. Később tudatosulnak az illetőben a tények, s megéli a valóságot.
A kialakuló poszttraumás stressz szindróma - amelynek gyakori tünetei többek között a szorongás, a félelem vagy a kétségbeesés - azonban egyáltalán nem játék. ,,Ilyenkor mindenképp szükség van szakember segítségére, mert a veszteség mértékétől függően akár destruktív gondolatai is támadhatnak az áldozatnak - például egy végtag, vagy szervvesztéses balesetnél".
A feldolgozás tekintetében a szakemberek két folyamatot különböztetnek meg: „egyrészt van az úgynevezett elfedéses módszer, amikor a negatív emlékeket hagyják elsüllyedni, s visszavezetik a trauma elszenvedőjét a normális kerékvágásba. Van, akinek arra van szüksége, hogy rekonstruálják az eseményeket, hogy a történteket bele tudja helyezni egy valóságkeretbe. Hogy kinél melyik módszer használatos, azt a pszichológusok a személyiség alapján döntik el, fel kell mérni mit bír az illető, hogy a leghatékonyabban lehessen segíteni a feldolgozásban - magyarázta a szakember.
A poszttraumás stressz szindróma esetén hatalmas segítséget jelent az összefogás és a szeretet. Ugyanakkor Bagdy emlékeztetett, hogy létezik poszttraumás személyiségfejlődés is, ez esetben érvényesül az a mondás, hogy „ami nem öl meg, megerősít". Ennek hatására az ember pozitívabban látja a világot, és hálás lesz a gyakran megmagyarázhatatlan „kegyelemért", hogy túlélte a tragédiát.
Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője az M1-nek azt mondta, egyesületük két kiképzett pszichológusa szinte minden gyerekkel fel tudta venni a kapcsolat Verona melletti ideiglenes szállásukon, egy másik munkatársuk pedig már a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban is megkezdte a segítségnyújtást. Hozzátette: a gyerekek nem szívesen beszéltek a katasztrófáról, amelynek idején nagy részük ébren sem volt.
