- Éles József: kifejezetten tetszett a magyar válogatott játéka

- Megérkezett a játékengedélye?

- Bár szeptemberben valóban megfordult a fejemben, hogy 46-47 évesen újrakezdjem az aktív játékot az általam irányított NB I/B-s veszprémi csapatban, végül elvetettem az ötletet, így a szükséges papírok igénylésére sem került sor. Mire formába lendültem volna annyira, hogy játszhassak, szinte felépültek volna azok a sérültek, akiknek a kiválása elgondolkodtatott. Egyébként is, az én koromban kitenni a szervezetet az élsport támasztotta követelményeknek meggondolatlanság lett volna, erre akkor többen figyelmeztettek is.

- Pedig a kézilabdabarát veszprémi közönség biztosan imádta volna, ha újra a parketten láthatja régi kedvencét.

- Biztosan jó lett volna, sőt, én is élveztem volna, ám szem előtt tartottam azt is, hogy lerombolni valamint nem olyan jó dolog. A térdsérülésem után, 46-47 évesen aligha mozogtam volna jól már, így azt hiszem jobb, ha a kézilabdabarátok emlékezetében az az Éles József marad meg, aki játékosként korábban erősítette a Veszprémet.

- A férfi-vb-re terelvén a szót: hogyan értékelné a magyar csapat felkészülési eredményeit? A Dánia és Izland ellen mutatott védő- és támadójáték után helyenként talán túlzóan optimista hangvételű értékelések hangzottak el.

- Nekem kifejezetten tetszett a magyar válogatott játéka az említett találkozókon, annak ellenére is, hogy persze helyenként még hullámzó volt a játék. Persze, a felkészülési mérkőzésekből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, ugyanis tudni kell, hogy ott a játékosok hatványozottabban magukra figyelnek, kevésbé mennek bele olyan szituációkba, melyekbe esetleg a tornán már beleállnak. Tétmérkőzésen biztosan másként játszanak majd a csapatok. Az viszont, hogy egy éles meccset tudtunk játszani az olimpiai bajnok ellen, mindenképpen pozitív jel, hiszen ez a dán válogatott igencsak erős.

- A szövetség a nyolcadik helyre várja a csapatot. Reális célkitűzés?

- Ha a legutóbbi eredményekből indulunk ki, elmondható, hogy van sansza a válogatottnak a nyolc közé, de akár az elődöntőbe is bejutni. Nagyon jó játékkal bejuthatunk a nyolcba, bár hangsúlyozom: ahhoz a válogatottnak a maximumot kell kihoznia magából.

- A magyar csapat első feladatai nem ígérkeznek könnyűnek, pénteken Németország, utána Horvátország lesz az ellenfél. Mire számíthatunk ellenük?

- Aki részt vett már vb-n, az pontosan tudja, hogy egy első mérkőzés mindig kritikus a továbbiak szempontjából. A mi esetünkben különleges a helyzet, hiszen mondjuk ki, számunkra a németek és a horvátok elleni mérkőzések határozzák meg a csoport végeredményét. Nem gondolom, hogy a későbbi ellenfelek bármelyikének legyőzése gondot okozna. Biztos vagyok benne, hogy ennek tudatában a németek és a horvátok is a legjobbra fognak törekedni ellenünk, nem tartalékolnak majd.

-Tartanunk kell a németektől?

- Az, hogy tavaly a németek extra játékot nyújtva megnyerték az Európa-bajnokságot, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vb-n is diadalmenet vár rájuk. Ki-ki meccset fogunk játszani velük, amely sokféleképpen alakulhat, ám a magam részéről jelenleg nem érzem úgy, hogy a magyar válogatott azon a szinten volna, hogy akár egy jó napot kifogó német vagy horvát válogatottal felvehetné a versenyt. Mindennek ellenére természetesen bízom a fiúkban, nagyon szurkolok nekik.

- A szövetségi kapitány, Xavier Sabaté bár nem magyar származású, viszont a Telekom Veszprém trénereként ismeri a helyi viszonyokat, ráadásul még beszéli is a nyelvet. Ő a megfelelő ember a megfelelő időben?

- Egy szövetségi kapitánnyal szemben mindig alapvető elvárás, hogy olyan szakember legyen, aki mögé az adott sportág minden szereplője egy emberként odaáll – esetében ez szerintem adott. Sabaté a sajátjaival kapcsolatban egészen biztosan képben van, pontosan tudhatja, kire milyen feladatot bízhat. Nagyon jól ismerheti a válogatott gerincét adó játékosokat, hiszen többségük veszprémi. A további szerepvállalásával kapcsolatban nyilván a torna után döntenek majd, nekem azonban régi fájdalmam, hogy a nemzeti csapat élén az edzők nem kapták meg a lehetőséget hosszú távon. Ellenben külföldön…

- Miközben a távlati cél kimondva a 2020-as tokiói olimpia, napjainkban néhány fiataltól eltekintve az a 35 éves világklasszis viszi hátán a válogatottat, akivel 1999-ben Ön is együtt szerepelt az akkori vb-n. Nagy Lászlótól várhatjuk az extrát ezúttal is?

- Nagy Laci szerepe kulcsfontosságú lesz Franciaországban is. László abszolút profi, aki mindig nyerni akar, mindenki számára megnyugtató, ha ő is a pályán van. Nem csak a neve miatt, hiszen az ő tudása és rutinja biztos, hogy átlendíthet egy válogatottat a holtponton. Ha ő halványabban játszik, az valószínűleg a válogatott szereplésére is rányomja a bélyegét. Hogy ő mennyire tudja ezt a terhet jól kezelni, s a kapitánynak mennyire lesz lehetősége őt pihentetni, az mindig a mérkőzésnek a különböző szakaszaiban lesz érdekes, viszont rengeteg múlik majd ezen.

- Ki lehet az, aki megfelelő alternatívaként pótolhatja, ha úgy tetszik, tehermentesíti a csapatkapitányt?

- A közeljövő nagy kérdése, hogy miként sikerült Lászlót pótolni, éppen ezért volna szükség arra, hogy az olyan játékosok, mint Ancsin Gábor, aki jelenleg a második számú jobbátlövő a válogatottban, több szerepet kapjon a klubjában. Ancsint a Veszprémben az utolsó néhány hónapban jóformán a pályán sem láttam. Azáltal még egyetlen játékos sem fejlődött, hogy nem kapta meg a lehetőséget komoly tétmérkőzéseken, így viszont túlzás tőle kiemelkedőt várni, ha kezdőként szerepel a válogatottban. Volt ilyen. Abban óriási szerepe van a magyar kézilabda-társadalomnak, hogy hogyan tudja ezt az egész dolgot átreformálni. Szerintem ehhez elsődleges volna az idegenlégiósok számának a visszaszorítására a bajnokságban, hogy a magyar fiatalok sokkal több lehetőséget kaphassanak NB I-es szinten. Ez alapozhatja meg a válogatott szereplését is a Tokió felé vezető úton.

- Korábbi játékosként a saját nevével fémjelzett kézilabda iskolát működteti, így lehet rálátása arra, készek-e átvenni a klasszis légiósok helyét a magyar fiatalok.

- Vegyük sorra a felmenő csapatainkat akár a gyermekbajnokságtól az ifi, serdülő és junior korosztályokon át. Ezek a fiatalok a legtöbb világversenyre kijutnak, ott megállják a helyüket, később viszont eltűnnek, pontosan azért, mert olyan játékosokat játszatnak a legmagasabb szinten és az NB I/B-ben, akik kiszorítják őket. A kulcs az, hogy a fiataloknak igenis meg kell adni a lehetőséget a fejlődésre – az már teljesen mindegy, hogy az élvonalban vagy egy osztállyal lejjebb, mert szerintem a jelenlegi rendszerben megöljük a játékosokat, eltékozoljuk a jövőt. Miközben a 19-20 éves kézilabdázók a németeknél, vagy akár a svédeknél, dánoknál, a felnőtt vb-n játszanak, nálunk sokan nem jutnak el a nagyválogatottig sem. Kíváncsian várom, miként szerepelnek majd a világbajnokságra először kivitt magyar játékosok (a fiatalabbak közül a húszéves veszprémi Ligetvári Patrik vagy akár a hasonló korú tatabányai Juhász Ádám – a szerk.).

- Ha a teljes mezőnyt nézzük, Ön szerint ki(k)ről szólhat ez a világbajnokság?

- Franciaországnak óriási sansza van ezt a vb-t is megnyerni. Nyilván plusz motiváció számukra a címvédésen túl, hogy rendező országként hazai pályán játszanak, de emellett az is tény, hogy rendkívül erős csapattal rendelkeznek. A spanyoloknak szintén erős csapatuk van, s ott vannak a sötét lovak is, mint például Dánia, vagy Németország, de akár a horvátok is simán versenyben lehetnek a végjátékban is. Mindemellett magyar edzőként hivatalból számolnék a magyarokkal is. Noha az alakuló válogatottunk szerintem a legnagyobbakhoz mérten még nem megfelelően erős, egy adott mérkőzésen mindig rá lehet cáfolni az előzetes várakozásokra. Akár Németország ellen is.