Bár időben a német parlamenti választást rendezik meg legkésőbb, mégis ezzel kezdjük, hiszen a német kampány egész Európára rányomja majd bélyegét. Sokszor leírtuk már, mennyire fontos a 2017-es év Merkel számára. A CDU elnökét szeptemberben negyedszerre is Németország kancellárjává választhatják, addig azonban hosszú lesz az út számára.
Nyáron jelentősen rosszabbodott megítélése a németországi terrorakciók hatására, a december 19-én a tunéziai bevándorló, Anis Amri által végrehajtott merénylet után azonban, a Forsa ügynökség felmérésének tanúsága szerint legalábbis, a németek már nem kötik össze menekültpolitikáját a terrorakciókkal. Sőt, ha hibahatáron belüli mértékben is, de tovább javult Merkel népszerűsége.
A közvélemény-kutatások szerint a CDU megítélése szeptember elején-közepén jutott mélypontra. Ekkor még a párt számára valamivel magasabb értékeket mérő Forsa is csak 33,5 százalékon látta. A tradicionális tömörülések számára általában gyengébb értékeket mérő INSA-nál pedig mindössze 30 százalékon látták a CDU-t, ami történelmien alacsony érték.
A kereszténydemokraták népszerűségi mutatóiban 2015 októberében történt némi törés, ami egyértelműen a menekültválsággal áll összefüggésben. 2015. október 9-én született az utolsó olyan kutatás, amely még 40 százalék felett mérte a CDU-t, a Wahlen kutatócsoport részéről. Ezután azonban megindult lefelé a lejtőn.
Mostanra a CDU egyértelműen túljutott a legnehezebb időszakon. A Forsa mellett az Infratest dimap is 37 százalékon látta, igaz, elég nagy a különbség az egyes irodák adatai között, hiszen az INSA például december 23-án csak 31,5 százalékot jövendölt a CDU-nak, s első 2017-es felmérésében sem látott ehhez képest nagyobb elmozdulást, csak fél százalékos emelkedést regisztrált. Az INSA méri a legjobb eredményeket a jobboldali radikális Alternatíva számára, ezen irodánál kitartóan 15 százalékon áll, a többieknél 10,5-13 százalék körüli értékeket mérnek neki. A legutóbbi közvélemény-kutatások alapján a nagykoalíció folytatása tűnik a legvalószínűbbnek, mert sem egy CDU-FDP, sem egy baloldali, SDP-Zöldek-Balpárt koalíció nem lenne képes a biztos kormányhoz szükséges többséget felmutatni. Persze szeptember még messze van…
Németországban februárban a Bundestag és a Bundesrat képviselői, kiegészülve a tartományok megbízottjaival megválasztják a német elnököt. Itt nem várható meglepetés, hiszen a koalíciós pártok már novemberben megállapodtak arról: a szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier lesz Joachim Gauck utóda. Az új államfőt március közepén iktatják be.
Hollandia
Az Európai Unió szempontjából az első fontos választást Hollandiában rendezik meg, március 15-én. A december első felében közzétett felmérések szerint megerősödött a populista, bevándorlásellenes holland Szabadságpárt (PVV), növelte a többi tömörüléssel szembeni előnyét. A Peil iroda december 11-én és 18-án közzétett felmérése szerint 36 mandátumot szerezhet a 150 tagú törvényhozásban, s szintén 36 képviselői helyet jósolt számára december 19-én a TNS NIPO. A párt utoljára június közepén állt hasonlóan jól, amikor 37 mandátumot jósoltak a populista Geert Wilders által irányított populista erőnek.
A Brexittel kapcsolatos brit népszavazás után lassan visszaesett a PVV népszerűségi mutatója, s a közvélemény-kutatók egy része úgy látta, hogy a kormányzó liberális VVD meg is előzte. November vége óta azonban a trend egyértelműen a PVV népszerűségének növekedése. Ez részben összefüggésbe hozható a Wilders elleni bírósági eljárással, a pártvezér ugyanis az áldozati bárány szerepében tetszeleghetett. December elején bűnösnek mondták Wilderst gyűlöletbeszéd miatt, de sem felfüggesztett börtönre, sem pénzbüntetésre ítélték. Akkor olyan feltételezések jelentek meg: ennek az az oka, hogy a bírák attól tarthattak, egy súlyosabb büntetés miatt még inkább megugorhat a PVV közkedveltségi mutatója.
December végére valamelyest visszaesett a PVV, bár erre vonatkozó trendet csak akkor állapíthatnánk meg, ha a Peil, vagy a TNS NIPO is erre a következtetésre jutna. Az IPSOS december 22-én 29 mandátumot becsült a pártnak, ugyanennyit jövendölt december 8-án is. Az I&O Research 33 képviselői helyet jósolt számára, ez az iroda egy hónappal korábban 30 mandátumra látta jónak. Hollandiában szintén jelentősek a különbségek az egyes irodák felmérései között. Míg az IPSOS-nál csak egy mandátum a PVV előnye a liberális kormánypárt, a VVD előtt, a Peilnél és a TNS NIPO-nál 13 mandátummal vezet.
Geert Wilders pártja jelentősen megerősödik a 2012 szeptemberében megrendezett választáshoz képest, amikor 15 mandátumot szerzett, az is bizonyos azonban, hogy kormányzati szereplő nem lesz a Szabadságpárt. Ugyanakkor sem az Európai Unió, sem tagállamai számára nem mindegy, hogyan szerepel majd.
Csehország
Októberben választ Csehország. Prága szembemegy az európai trenddel. Itt ugyanis nem számíthat jó eredményre a hagyományos nyugati szélsőjobboldali tömörülésekhez hasonlítható párt. Az egyértelműen cigányellenes Pirkadat (Úsvit) nagy meglepetésre 6,9 százalékot szerzett a 2013 októberében megrendezett voksoláson, a pártot azonban 2014 júniusát követően rendre a bejutáshoz szükséges küszöb, öt százalék alatt mérték. Most már életjeleket sem nagyon mutat, előfordul, hogy nem is tudják kimutatni a támogatottságát, igaz, a STEM ügynökség december 20-án 2,1 százalékot mért számára, ami hosszú idő után a legjobb eredmény.
A nyugati sajtóban populistának nevezik a közvélemény-kutatásokat vezető ANO-t, a pénzügyminiszter Andrej Babis pártját. Való igaz, a tömörülés keményen elutasítja a menekültek befogadását, gazdaságpolitikáját tekintve azonban nagyon is liberális. A pártnak az utolsó negyedévben 25-35 százalékot mértek, ennél azonban jóval gyengébben szerepelt az októberi szenátusi választáson, hiszen az első fordulóban 17,18, a másodikban 21,71 százalékos szavazati arányt ért el. Ez a voksolás azonban az alacsony részvétel miatt nem tekinthető mérvadónak. A szociáldemokraták szinte biztosan a második helyre szorulnak.
A CSSD regionális szinten a kommunistákkal is szövetkezik, miközben a kormányban együttműködik az ANO-val és a kereszténydemokratákkal. Utóbbi párt stabil, 6-7 százalékos szavazói bázissal rendelkezik. A kommunisták Közép-Európában egyedi módon megőrizték népszerűségüket, 13-14 százalék körüli eredményre számíthatnak.
Kérdőjelek
Természetesen nem lehet előre kiszámítani a politikai történéseket, ezért nem zárható ki, hogy más európai országokban is előre hozott választást rendeznek. E tekintetben különösen veszélyeztetett helyzetben van Olaszország, hiszen a december 4-én megtartott, az alkotmányos reformokról szóló népszavazás után lemondott Matteo Renzi, utóda Paolo Gentiloni lett. Elvileg nem kizárt, hogy 2017-ben az idő előtti voksolásoktól amúgy sem ódzkodó olaszok az urnákhoz járulhatnak, ez ellen szól azonban az ország nem túl sok bizakodásra okot adó gazdasági helyzete, valamint az, hogy sok igen jól kereső képviselő nem sietné el a törvényhozás feloszlatását.
Görögországban sosem lehet kizárni az idő előtti voksolás lehetőségét. Alekszisz Ciprasz kormánya csak néhány fős többségre támaszkodhat a parlamentben, s a megszorítások miatt a nagyobbik kormánypárt, a Sziriza népszerűsége folyamatosan csökken, egyre többen tüntetnek a kabinet ellen. Görögországban amúgy is gyakoriak az előrehozott választások, így itt sem zárható ki egy ilyen forgatókönyv. Elképzelhető az idő előtti voksolás Ausztriában is. Igaz, ennek esélye valamelyest csökkent, miután decemberben nem a populista jelöltet, Norbert Hofert, hanem a környezetvédők által támogatott Alexander Van der Bellent választották meg elnöknek. Ugyanakkor a nagykoalíció nagyobbik pártjából, a szociáldemokrata SPÖ-ből is egyre több olyan hangot lehet hallani, hogy 2018 helyett 2017-ben kellene rendezni a parlamenti választást, mert a baloldali pártnak igen jót tett, hogy a népszerű Christian Kern lett a miniszterelnök, így ki kellene használni ezt a kedvező helyzetet – vélekednek.
