A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét játszó Kéknyúl egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztiválkörforgásnak. Bár a csapat hangzása sokáig Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs Hammond orgonája köré épült, valójában nyolc egyenrangú muzsikus sző izgalmas zeneszövetet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal, sok vokállal és Andy Hefler szenvedélyes, karakteres, óceánon túli énekével.
A megszokott funkos alapok önmagukban is új dimenziót kapnak azáltal, hogy a basszus-lüktetés immáron nem az orgonából, hanem Bata István basszusgitárjából szólal meg. A soulos dalok számtalan izgalmas irányba indulnak el, a jazz helyett a rock, sőt a pszichedélia világába. Sokkal nagyobb szerepet kap Csókás Zsolt gitárja és a hazai zenekaroknál szinte egyedülálló módon az egész csapat vokálozik. Hogy a végeredmény mégis egységes. A hab a tortán Andy Hefler éneke, lubickol az új dalok adta lehetőségekben, az érzelmek széles skáláját bejárva, egyes dalokon belül is.