Arató András, Klubrádió
Nincs szükség tanácsra, megadta már azt az illetékes. Kábé imígyen: „Én két napja nem tudtam, hogy rendezni akarok egy olimpiát, mer’, ugye, nem tudhatja az ember előre a szándékait, csak amikor már közölték vele. Én szakembereket vonok be, mer’, ugye, az olimpia egy szakma. Annyit mondhatok, hogy én egy jó olimpiát szeretnék, egy nézhető, egy jobboldali olimpiát, és még ki is elégítjük egymást ajándékokkal, szűk családi körben. Az olimpiához a Jóisten, a szerencse és a Jóisten segítsége szükséges.”
Avar János, újságíró
Csak akkor, ha megfogadják tanácsomat: nem kell olimpia! Mert ebbe csak belerokkanhat a gazdaság, ahogy a görögöknél is. S ugyan mit látna az átlag magyar egy budapesti olimpiából? Csak annyit, mint a párizsiból vagy a Los Angeles-iből – tévén. Élőben legfeljebb a maratoni futást, ha kimegy az utcára, mert a jegyárakat aligha tudja majd megfizetni. Azokat az elit zsebéhez szabják, s akkor már olcsóbb lenne, ha a közpénzből inkább kilátogatásukat fizetnénk a külföldi olimpiára.
Bolgár György, rádiós újságíró
Hogy lennék-e? Már vagyok. Igaz, csak kéretlenül, mert nem kértek fel, viszont cserébe nem is fizetnek érte. Pedig az ország olcsóbban jönne ki, ha én megkapnám a tisztes tanácsadói díjat, a döntéshozók pedig elfogadnák a tanácsomat. Tudják, mit tanácsolok? Na, ugye!
Farkasházy Tivadar, Hócipő
Az idei úszó vb költségei már a hétszeresénél tartanak. Az olimpiák a végén mindig a többszörösébe kerülnek. Olyan közszeretetnek örvendő bajnokok népszerűsítik a budapestit, akiknek gőzük sincs, hány évre terheli meg a költségvetést. Sportszerűbb lenne, ha Garancsi és Mészáros Lőrinc megmondaná, mennyit fognak ebből leszakítani. A derék magyar akkor is megnépszavazná – bár nem lehet –, legfeljebb haláláig nézi a kongó stadionokat, csarnokokat, raktárnak tán jól lesznek, mint Athénban.
Friss Róbert, újságíró
Nincs arra szükség. Egyetlen tanácsomért egyetlen fillért sem kérek: nagy eséllyel pályázzuk meg a 2040-es olimpiát.
Horváth Zoltán, újságíró
Ha a nemzet ezt várná el tőlem, készséggel lennék akár még olimpiai tanácsadó is. Feltételem csak annyi volna, hogy a minél bölcsebb tanács érdekében a döntésekbe vonják be valamennyi választójoggal rendelkező magyar állampolgárt, és a megfelelő javaslatokat a klasszikus népszavazás beiktatásával tehessük meg. A többiek nevében persze nem nyilatkozhatok, de a fent jelzett feltételem teljesülése esetén a tanácsadói tiszteletdíjról a magam részéről készséggel és ezennel lemondok...
Veress Jenő, a Népszava főmunkatársa
Oldalanként 56 millió forintért? Nem kérdés, hiszen mindenki tudja, hogy ennyit érő tanácsok egyszerűen nem léteznek, a papír meg bármit elbír. Hamarjában csak egyvalakit találtam, akinek épp ennyit ért a munkája. Egy A4-esnél alig nagyobb „dolgozatáért" pont 56 milliót fizettek nemrég. Szinyei Merse Pálnak hívják az illetőt.
