Erdogan a július 15-i puccskísérlet után olyan megtorlásba kezdett, ezrével bebörtönözve az ellenfeleket illetve kirúgatva állásukból, amely az autoriter, de nyugodtan mondható, a diktátor vezetőkre jellemző. Erdogan mindent egy "lapra" tett fel, a kijelölt ellenséget, Gülant vádolva. A megtorlás annyira Gülanra kihegyezett volt, hogy neve alapján még akár Gül Babát is bebörtönözte volna, ha élne. Lehet hogy ebből tanulva, de lehet, hogy magából a rendszerből, annak vezetője természetéből, illetve a mamelukok igazodásából adódóan nálunk ennek "kis képernyős" változata jelent meg a karácsonyra adott miniszterelnöki szózat kapcsán. Az interjút annak rendje és módja szerint meghekkelték megmásították, ami nem szép dolog. De a következménye még rondább. Tettest nem találtak, de néhány embert azonnal kirúgtak. Nem számít, hogy a rendelkezések szerint a szerkesztőségek eltávolított tagjai nem nyúlhattak a "központból" kiadott tartalomhoz, nem számít, hogy nem találták meg a konkrét tettest, aki az interjúba a kormányfőre nézve elég kínos megjegyzéseket becsempészte, és akit valóban felelősségre lehetett volna vonni. Példát kell statuálni, meg kell mutatni, hogy a hatalom a helyén van, és lesújt, akár eltalálja a renitenskedőt, akár mint a jelen esetben, nem.
