Szívünkből kívántunk boldog új évet rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek, de boldogabb év vár-e ránk? Ebben reménykedünk sok millióan, de évente 120-150 ezer ember hal meg úgy, hogy nem érheti meg élete jobbra fordulását.
Magyarországot "kettétépték" a jelenleg uralkodó hatalomtechnikusok, akik számszerűsíthetően a kisebbség számára az anyagi jobblétet hozták el: 1,4 millióan élvezhetik jövedelmük növekedését, a környezetükbe tartozó családtagok, rokonok, barátok és csókosok további egymillióval növelik az "élvezkedők" létszámát. Újabb egymilliónyian arra várnak, reménykednek, bízva bíznak abban, hogy a hatalomhoz közelebb kerülve jobbra fordulhat az életük. A hatalom csúcsain alig néhány százan trónolnak, ők azok, akik milliárdokat nyúlnak le a közpénzből, az így kisajátított közvagyonból pedig a maguknak megvásárolt média útján elhitetik 5-6 millió emberrel, hogy maradjanak csendben, kisebbségben vannak. És a valóságos többség el is hiszi magáról, hogy tényleg kisebbségben van.
A Fidesz az önmaga személyére szabott alaptörvényével kivetette az alkotmány bástyái közül a valóságos többséget, és megkezdték az 1848. március 15-e előtti feudális állapotok restaurációját. Egyelőre beérik a Horthy korszak újjáélesztésével, de dolgoznak a múlt kiterjesztésével, akár visszaható hatállyal is: sáncok védik a gazdagok, a hatalmasok, a kivételezettek és családjaik jogait, a sáncon kívül rekesztetteknek nem jut semmi az európaiságból, a biztonságból, a jobb megélhetés reményéből, a kultúrából, a társadalmi mobilitásból.
A Fidesz a szolgaság új társadalmi csoportjait hozza létre. A szolgákat differenciálják: vannak úri szolgák (komornyikok, testőrök), szexszolgák (barátnők), brókerek (pénzváltók és csalók), masszőrök, szépségápolók... Az országgyűlési képviselők és médiasenkik, az itthon maradt egyetemi tanárok és orvosok, a pedagógusok, a színészek a szolgák felső rétegbe tartoznak; a takarítók, a szakápolók, a pincérek, a mosogatók, a portások, a biztonsági őrök az alsóbb rétegekhez. A hivatalosan elismert menekültek csak szemétgyűjtők, a cigányok többsége csak közmunkás lehet.
A Fidesz primitivizálja a bonyolult társadalmi kérdésekre adott válaszokat: fekete-fehér, igen-nem... A szándékoltan leegyszerűsített kérdésekre a média nyomására csak primitív válaszokat fogad el a jelenlegi kormányzat. A szivárvány sokszínűségében feltett emberi kérdésekre jó esetben csak az „Éljen Orbán!” média-válasz jelenik meg a nyilvánosság előtt. Sajnos, a demokratikus ellenzék beleesik ebbe a csapdába. A nyilvánosság széles körében általában nem érzékelhető ellenzéki hangok kakofóniába fulladnak, sőt, egyes ellenzéki politikusok a kormánypolitika "bevásárlási" csapdájába esnek. (Korábban ilyen csak sub rosa, titkosan fordulhatott elő.)
Az általános egzisztenciális függőség rendszerének kialakításával (kormányzati, rendvédelmi és önkormányzati szervezetek, állami és önkormányzati vállalatok, családi-rokoni privát vállalkozások, kedvezményezett multinacionális és kalandor cégek) dolgozói és a félmillió közmunkás szükségszerűen a Fidesz egyenlőre szilárd szavazóbázisa. Az anyagi jobblét reménye és az egzisztenciális függőség kettős bilinccsel köti ugyanazt a szavazóbázist a Fideszhez. A társadalom aktív, jól kereső része, a közhivatalok vezetői és dolgozói saját egzisztenciájuk kockáztatása nélkül nem szavazhatnak a Fidesz ellen. És ki ellensége a saját és családja zsebének?
Primitív kormányzatnak – primitív az ellenzéke is. A kormányzati PR és kampányszakértők milliárdokért találnak ki 3 szavas mondatokat, amelyek ütősek, és hatnak az emberek millióinak érzelmeire. A kampány folyamatosan dübörög, miközben a háttérben titkos belpolitikai kormányzati döntések, és még titkosabb diplomáciai offenzívák folynak a Fidesz külpolitikai bázisának a megteremtésére. Az ellenzék nem tudja fizetni a „kampány-okosokat”, és elhiszi, hogy az embereket csak két-háromszavas szlogenekkel lehet megszólítani. Így aztán minden botcsinálta politikus azt hiszi, hogy két-háromszavas üzenetek tudománya a politika, és mint a tehetségkutató showban – egy kis szerencsével - bárkiből lehet híres politikus, de legalábbis celeb.
A Fidesz és a KDNP megszűnt párt lenni. A hatalomtechnikusok létrehozták azt az állami döntési centrumot, amelyben a hatalmat nem kell megosztani mással, csak saját maguk között. Olyan sáncrendszert alakítottak ki, amely elhárít minden alternatívát: gazdasági, politikai és társadalmi döntéseket csak a sáncon belüliek hozhatnak. A politikai osztály tagjai szakítottak a munkával, a szakmai tudás megszerzésének kínjával, a stratégia készítés és korrigálás szükségességével, a kompromisszumok megkötésének kényszerével. Ezért törekszik a Jobbik és néhány ellenzéki politikus a sáncon belülre kerülni, ezért mondtak le a gazdasági, politikai és társadalmi alternatíva kidolgozásáról és felmutatásáról.
Boldogabb évünk akkor lesz 2017-ben? Talán igen, ha a független (nem kormányzati) civil szervezetek tevékenységét támogatjuk, ha alkalmat teremtünk a demokratikus erőknek, hogy kidolgozzák és felmutathassák gazdasági, politikai és társadalmi elképzeléseiket. Ez az év az utolsó esély - 2018-ban ismét választás lesz....
