- Milyen éve volt Brüsszel budapesti postaládájaként?
- Mindenképpen szép feladat az Európai Unió (EU) ügyét szolgálni egy tagországban, amely minden vita ellenére elkötelezett tagja az európai közösségnek. A közvélemény-kutatások szerint a magyar társadalom véleménye az EU-ról az uniós átlagnál jobb, a lakosság 79 százaléka támogatja valamennyire az Unióhoz tartozást. És ez nem egyszeri mérés, a magyar társadalom szerintem Szent István óta úgy érzi, hogy Európához tartozik. De a meghatározó politikai erők értékalapú gondolkodása, vagy épp a puszta gazdasági racionalitás is az Unióhoz kötik az országot. És ezt az ügyet én szívesen szolgálom az Európai Bizottság budapesti képviselet-vezetőjeként, hiszen nagyon szeretem ezt az országot, és ezt a várost.
- Ebben az országban és városban is sok táblával találkozhatott idén, amely Brüsszelnek címzett üzenetet hirdetett. Átadta?
- Egyfelől megtisztelő, ha minket valaki postaládának, vagy üzenetrögzítőnek tekint, hiszen bizottsági képviseletként valóban van olyan szerepünk, hogy közvetítsünk az európai állampolgárok és intézmények között. Az uniós intézményrendszer talán kicsit bonyolultabbnak, nehézkesebbnek tűnik Budapestről, mint amilyen, és a budapesti kormány is nehézkesebbnek és bonyolultabbnak tűnik Brüsszelből, mint amilyen. Így ha van olyan szerepünk képviseletként, hogy ezt az együttműködést olajozzuk, akkor azt mi szívesen tesszük, és ebben voltak is sikereink idén. Másik kérdés azonban a politikai kommunikáció, amely elment egy bizonyos irányba a Brüsszelnek szóló üzenetekkel. Itt fontos hangsúlyoznom, hogy a Bizottság nem belpolitikai szereplő, ráadásul még csak nem is nevezhetjük ezt a testületet Brüsszelnek. Ha Brüsszel alatt az európai döntéshozatalt értjük, akkor a magyar és más európai választópolgárok akaratát kell értenünk ezalatt, az intézményrendszer működését ugyanis a választópolgárok határozták és határozzák meg. A brüsszeli döntéshozók, és az uniós jogszabályalkotók elsősorban a tagországok vezetői, köztük a magyar kormányfő, illetve a magyar kormány illetékes tagjai, valamint a választópolgárok által megválasztott európai parlamenti (EP-) képviselők. A Bizottságnak javaslattevő és végrehajtó szerepe van, az uniós döntéshozók pedig a választói akaratnyilvánítás útján megválasztott politikusok. Úgyhogy: amiként az EU sem valamiféle távoli, brüsszeli, vagy luxemburgi intézményrendszer, hanem mi magunk vagyunk, úgy az európai döntéshozatal sem valamiféle távoli dolog.
- Tehát Brüsszel éppenséggel Budapesten van?
- Hogyne, hiszen a magyar kormány részt vesz a döntéshozatalban, sőt a legtöbbször együtt, egy irányban szavaznak a többi tagállam képviselőivel, így hozzájárulnak a konszenzusos döntéshozatali mechanizmusokhoz. Az európai közösségben ugyanis a legtöbb jogszabályt konszenzussal fogadják el annak ellenére, hogy van lehetőség minősített többséggel történő szavazásokra is. Márpedig a különböző miniszteri tanácsi formációkban a statisztikák szerint több mint 95 százalékban konszenzusos döntés születik.
- Orbán Viktor miniszterelnök, vagy épp Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is többször beszélt az Európai Bizottság, szerintük "lopakodó" jogalkotói szándékairól, amely megkerüli az Európai Tanács döntéseit, túlterjeszkedik a bizottsági hatáskörökön, s végső soron sérti a nemzeti szuverenitást. Tényleg lopakodnak?
- Az EU-nak vannak szabályai, az intézményrendszer meghatározott elvek és feladatkörök mentén működik, amelyeket Magyarország is elfogadott, amikor csatlakozott a közösséghez, e szándékát érvényes népszavazással erősítve meg. Azóta Magyarország és a mindenkori magyar kormány aktív részese az európai jogszabályalkotásnak. Márpedig az egyezmények szerint az uniós jogszabályokat a Bizottság javasolja. Tehát nincs hova lopakodni; a Bizottság joga és kötelezettsége javaslatokat tenni, ám ezekről nem ő dönt. Azt, hogy ki és milyen döntéseket hozhat az EU-ban, az egyezmények szintén rögzítik. Ráadásul: ha és amennyiben a Bizottság valaha túllépne a hatáskörén, arra is van intézmény, hiszen az Európai Unió Bírósága felülvizsgálhatná ezt a gyanút. Nem tudok ugyanakkor arról, hogy az elmúlt időben Magyarországot érintő fajsúlyos kérdésekben ez történt volna. Vannak természetesen viták a közösségben, van hogy a tagországok nem értenek egymással egyet, s van hogy a Bizottsággal van nézetkülönbsége egy-egy tagállamnak. Tudom, értem, hogy a politikai kommunikációban vagy a sajtóban nyilván érdekesebbek azok az ügyek, amelyekben nincs egyetértés, de Magyarország részéről legtöbbször teljes az egyetértés. A magyar gazdaság az ország uniós tagsága révén fejlődik, többek között azért, mert exportjának 80 százaléka az EU országaiba kerül, s eközben például az európai strukturális alapok aktívan segítik, hogy Magyarországnak azok a térségei, amelyek még nem olyan fejlettek, mint az uniós átlag, fel tudjanak zárkózni.
- Nyilván minden munkakapcsolatban befolyásoló tényező, hogy hogyan beszélnek velem, illetve rólam. Van egy külön brüsszeli üzenetrögzítő a politikai kommunikációnak, s egy másik a szakmai munkának?
- Az európai döntéshozatal éppen azért izgalmas, mert különböző politikai kultúrák találkoznak benne. Nyilvánvalóan teljesen más politikai kommunikációs stílushoz szoktak egyes politikusok a saját nemzeti környezetükben, mint a brüsszeli találkozóikon, ám akik már régóta részt vesznek a különböző nemzetek e találkozásában, hozzászoktak ahhoz, hogy van, aki diplomatikusan fogalmaz, s van, aki azt gondolja, hogy a nyílt viták hamarabb előreviszik a döntéshozatalt. Ugyanakkor ez nem baj, hiszen Európának éppen e sokfélesége, a különböző nemzetek közössége az egyik legfontosabb értéke. Ez egy közösség, amelyből származnak előnyök és kötelezettségek is, minden egyes szereplőnek. A közösség érdekeit fel kell ismerni, s abba az irányba kell megteremteni a konszenzust. Ha valaki minden találkozón csupán egyéni érdekeiért küzd, s nem képes a közös értékekhez hozzátenni, akkor hosszútávon nem lesz sikeres.
- Lázár János kancelláriaminiszter viszont azt mondta korábban, hogy a magyar kormány nem politikai értékközösségként, kizárólag gazdasági szövetségként tekint az EU-ra.
- Értékek nélkül nem működne az Unió. Senkinek nem kívánom kommentálni az egyéni véleményét, de arra emlékeztetnék, a magyar alkotmány elég egyértelmű abban, hogy Magyarország az európai népek szabadságának, biztonságának és jólétének kiteljesedése érdekében részt vesz az európai egység megteremtésében. Ez egy alkotmányos értékvállalás, amely túlmegy a mindennapi gazdasági érdekeken, amelyek persze szintén fontosak. Ugyanakkor akár az emberi jogok, a demokrácia felfogás, vagy akár más alkotmányos alapelvek, amelyekre - lehetséges - sokan "adottságként" tekinthetnek, valójában épp a közös európai értékek.
- Nincsenek válságban ezek az értékek manapság Európában?
- Azok a kihívások, amelyek nehezítik az EU életét az elmúlt időszakban; gondolok itt akár a gazdasági válságra, akár a tagállami problémákra, akár a migrációs válságra az elmúlt években, inkább a praktikus ügyekben kényszerítenek közös megoldáskeresésre. De én meg vagyok győződve arról, hogy e döntések mögött látszanak a közös értékek is.
- Nem mindig tűnik ez így az elmúlt év; a brit népszavazás, a migrációs nyomás, a biztonságpolitikai kihívások nyomán. Bomlik az Unió?
- Ez valóban egy, minimum különleges év volt az EU számára. Ha csak a brit népszavazásra tekintünk, azt én személy szerint rettentően sajnálatosnak tartom, s azt gondolom, hogy hosszabb távon sem a brit, sem más európai polgárok javát nem szolgálja. De ez a magánvéleményem, mert a népszavazás eredményét az európai intézmények, így a Bizottság is tiszteletben tartja. Az is igaz, hogy továbbra is szembesülni kellett idén a migrációs válsággal, illetve a gazdasági válságból való kilábalás után továbbra is az egyik legfontosabb feladat a megbízható, fenntartható gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése. De a tagországok rengeteg ügyben tudtak együttműködni ebben az évben, s noha vannak viták, és sok olyan ország van, amely azt is gondolja, hogy nem szeretne szuverenitásából további elemeket átadni a közösségnek, mert erős tagországok szoros szövetsége kell, hogy legyen az Unió, de például a biztonsági, belbiztonsági és védelmi együttműködésben egyet tud érteni a közös intézkedések szükségességében. Ez azt mutatja, hogy a tagországok politikai vezetésében egyes területeken igenis van szándék az integráció mélyítésére. Ahogyan a közvéleményben is ezt tapasztalhatjuk: látható volt például, hogy a Brexit-döntés után sok tagországban megnőtt az Unióhoz tartozás támogatottsága. Érdekesség egyébként, hogy ez rendre Magyarországon és Lengyelországban a legmagasabb mindamellett, hogy határozottan megfogalmazódnak kritikák az uniós intézmények, így a Bizottság munkájával kapcsolatosan is. Ezeket mi természetesen meghallgatjuk, és igyekszünk orvosolni, épp ezért próbáljuk szorosabbra fűzni például az együttműködést és a kommunikációt a nemzeti parlamentekkel. Csak idén 9 uniós biztos, tehát a Bizottság harmada járt Magyarországon, közülük többen is elmentek országgyűlési bizottságokhoz, de a képviselet is igyekszik mind jobban elmagyarázni a bizottsági tevékenységet - így a jogszabály-alkotási munkánkat - rendezvényeinken, amelyeken összesen majdnem százezren vettek részt az elmúlt évben. Erre büszkék vagyunk, ahogyan arra is, hogy a közösségi média használatával egyre többeket érünk el, megnégyszereződött a követőink száma, hiszen például ezeken a felületeken is próbáltuk elmagyarázni, hogy ki az a Brüsszel, és hogy miként hozzák meg az uniós döntéseket a magyar polgárok által is megválasztott politikusok. Azt is megpróbáltuk elmagyarázni, hogy ugyan a magyar közbeszéd hangos volt a menekültekkel kapcsolatos kvótáktól, ám - miközben jogosnak és természetesnek tartjuk, hogy az állampolgárok megvitathatják és értékelhetik az uniós döntéseket - ez a vita sokszor nélkülözte a tényeket, az pedig gyakran kimaradt belőle, hogy az uniós intézmények milyen sokat tettek annak érdekében, hogy a migrációs válságot enyhítsék. Így például a határőrizet, az ezt szolgáló uniós ügynökség megerősítésével, vagy az Európa és Törökország közötti nyilatkozat elfogadásával, amelynek eredményeként abból az irányból megszűnt a migrációs nyomás. De ez volt a célunk annak a több millió menekültnek a segítésével is, aki a Szíria környéki országokban van jelenleg táborokban. A számukra biztosított források célja az, hogy ezeknek az embereknek ne kelljen tovább indulnia, méltó megélhetést és oktatást nyújtsunk számukra helyben. De az úgynevezett kibocsátó országok segítése is azt a célt szolgálja, hogy megelőzzük a migrációt, hogy ne induljanak el életüket veszélyeztetve a menekültek. Tehát az EU - Magyarország aktív közreműködésével - idén is hozott olyan döntéseket, amelyek a további migrációs nyomást próbálják megelőzni.
- Már a 2015-ös válságtetőzés idején született döntés például a kibocsátó országokat segítő pénzügyi alapokról, ám most Orbán Viktor mégis magyar javaslatként emlegette ezt, s a hozzáállás legutóbbi időben tapasztalt változásáról beszélt. Volt, vagy lehet a hazai, eredménytelen kvótanépszavazásnak bárminemű hatása az uniós menekültpolitikára?
- Én jó dolognak tartom, ha magyar javaslatok is elfogadásra kerülhetnek és kerülnek az uniós döntéshozatalban. Menekültpolitikában valóban volt a magyar miniszterelnöknek egy tízpontos javaslatcsomagja, és volt olyan tanácsi következtetés is, amely említette ezt, tehát nyilván tárgyaltak róla az uniós döntéshozók. Ebből is látszik, hogy ez egy közös munka, és örüljünk neki, ha az uniós döntéshozatalban a magyar kormány aktívan részt vesz. A népszavazásra nem szeretnék hosszasan kitérni, hiszen a magyar kormány álláspontja szerint is ez elsősorban a nemzeti parlament döntési szerepének növelésére vonatkozott.
- De lehetett hatása az uniós menekültpolitikára?
- Ha a miniszterelnök úr úgy értékeli, hogy a népszavazás hatására jobban értékelik a brüsszeli döntéshozók a magyar kormány álláspontját az üléseiken, azt el kell fogadjam, hiszen ő az egyetlen magyar állampolgár, aki ezt tudhatja. Azokon a vitákon, ahol érvként elhangozhat az októberi referendum, az állam- és kormányfők vesznek részt.
- És ugye ezek a csúcstalálkozók zárt ajtók mögött zajlanak, amit sokan kritizálnak is.
- Az uniós döntéshozatallal kapcsolatban állandóak a viták, hiszen 28 tagállam van - a létszám középtávon sajnos úgy tűnik eggyel csökkenhet, de hosszútávon akár növekedhet is. Egyértelmű, hogy egy ekkora szövetségben nem könnyű feladat a közös álláspont kialakítása. Noha az intézményrendszer már eddig is többször ment át reformon, ehhez is minden tagállam egyetértése szükséges, a közös politikai akarat megteremtése nélkül pedig nincs lehetőség a változtatásra.
- Ettől függetlenül egy létező vitáról van szó, amely a Brexit-döntés nyomán újra fellángolt.
- Ez valójában egy állandó vita. Jelen pillanatban az európai országok arra koncentrálnak, hogy az EU előtt álló kihívásokat orvosolják, intézményi változtatások pedig az euró zóna kormányzásában vannak leginkább terítéken, nem az általános döntéshozatali mechanizmusban. De nincs válságban a jelenlegi rendszer, ha hosszú viták után is, lényeges kérdésekben döntések születnek és látjuk azt is, legtöbbször a brüsszeli uniós csúcstalálkozók jó hangulatú, kollegiális tanácskozások.
- Az egyes tagállamok és az Unió közötti ügyek, például a Bizottság és Magyarország közötti jogviták mennyisége és minősége hogyan alakult idén?
- Ha a kötelezettségszegési eljárások száma fokmérőként szolgálhat arra, hogy a Bizottság és egy-egy tagállam viszonya milyen, akkor Magyarország az Európai Bizottság "kedvencei" közé tartozik. Ugyanakkor a Bizottságnak kötelessége, hogy ellenőrizze és betartassa az uniós joganyagot, szóval valójában ez nem lehet fokmérő az ország és az uniós intézmény viszonyában. Ez a normál működés része. Így tett idén is, de nemcsak jogi konzultációt folytattunk, hanem - hogy egy másik ilyen feladatunkat említsem - szakpolitikait is. A Bizottság a nagy gazdasági válságot követően a tagállamok döntése nyomán az úgynevezett európai szemeszter keretein belül egy afféle tanácsadói szerepkört kapott, s évente országjelentést készít a tagállamok gazdasági kormányzásáról, illetve ajánlásokat fogalmaz meg. Ez egy olyan folyamat, amelyben a Bizottság és a magyar minisztériumok képviselői szorosan együttműködnek, sőt, 2016 volt az első év, amikor a hivatalos kormányzati álláspont is az volt, hogy konstruktív folyamatként tekintenek erre, olyan szakmai együttműködésként, amely hozzájárulhat a magyar gazdaság sikeréhez.
- Mik a tervek 2017-re?
- Nagy történelmi számokról beszélhetünk: a római szerződés 60. évfordulóját ünnepli az Unió, továbbá az Erasmus program elindításának 30. évfordulóját. Ugyanakkor az ünnepen kívül történelmi kihívások is előttünk állnak, így a migrációból fakadó előtt, amelyben egyre nagyobb egyetértést tapasztalhatunk a tagállamok között. Az elmúlt hetek tragikus eseményei is sajnos különös aktualitást adnak annak, hogy az európai biztonság megteremtése érdekében együtt kell működni. Nyilvánvaló, hogy nem tudja, de nem is akarja átvenni a különböző nemzeti belbiztonsági szervek szerepét az Európai Unió, vagy annak bármely intézménye, arra viszont van szándék, hogy a tagállami szervek együttműködjenek, és hogy megfelelően használjuk azokat az információs rendszereket, amelyek rendelkezésre állnak. De nagyon fontos szakmai együttműködés van a radikalizáció megfékezése ügyében is, vagy nemrég fogadott el intézkedéscsomagot az EU a terrorizmus finanszírozásának megállítása érdekében. Továbbra is prioritása a Bizottságnak a munkahelyteremtés és gazdaságerősítés, amelyben a Beruházási Terv sikeresnek bizonyul, hiszen a december 15-ig jóváhagyott projektek már összesen több mint 164 milliárd eurós beruházást jelentenek, és a pénzügyi közvetítőkkel kötött megállapodásokból több mint 380 ezer kisvállalkozó fog részesülni. Hasonlóképp folytatódik az energiaunió és a digitális egységes piac megteremtése is 2017-ben, tehát feladatunk van bőven.