A minap a Népszavában azt írja Szunyogh Szabolcs Erdély és Magyarország Uniójáról (1867) - gyerekkoromban nem is tudtam, mit jelent Kolozsváron az Unió utca - , hogy akkor "a kolozsvári parlamentből" (!) (az erdélyi diétáról beszél, amely akkor már évtizedek óta nem ülésezett komolyabban) a román képviselőknek át kellett menniük "a pesti parlamentbe" (ő persze Budapestet ír, amely akkor még nem létezett). Mintha lettek volna román képviselők az erdélyi rendi országgyűlésben! Pár szó, és néhány ezer embert megtévesztett 1 fontos történeti kérdést illetően. Ugyanő, ugyanott: mennyivel jobb volt, amikor Magyarország népszavazást szervezett Sopronban, hogy a lakosok maguk döntsék el, hová akarnak tartozni. Pro 1°: a népszavazást nemzetközi szerződés rendelte el, nem "Magyarország"; pro 2°: a szavazást elcsalták (amint ezt gr. Bánffy Miklós, akkori külügyminiszter nyíltan bevallja az emlékirataiban), a soproniak Ausztriához akartak tartozni (erre több okuk is volt, nem csak a német anyanyelv/származás; "a hűség városa": röhej). Mindezek eléggé közismert tények. "Haladó" lap, tele a legnaivabb nacionalista előítéletekkel, amelyekről még csak nem is tud!
Mellesleg a szerző még azt is állítja, hogy Erdélyben milyen béke és harmónia van a felekezetek között. Ez sajnos nem igaz. Az ortodoxia üldözi a görögkatolikusokat és a neoprotestáns kisegyházakat, továbbá rosszban van minden magyar egyházzal - ez utóbbiak pedig általában a legvadabb nacionalizmus exponensei, még azok is, amelyeknek a múltja más volt (pl. az unitáriusoké). Kétségbeejtő az egész cikk, majdnem csak tárgyi tévedésekből áll. S mindenütt ez van. A mai Magyar Nemzet a címlapján állítja, hogy a japán és az amerikai elnök találkozott. Japánnak nem lehet elnöke, ugyanis monarchia, van neki császára viszont. (A cikkből persze kiderül, hogy a miniszterelnökről volt szó.) Szerkeszt még valaki?
