Na, nekem annyi. Végem van, pontosabban végem lesz. Jövőre le leszek leplezve, fel leszek derítve. A miniszterelnök megígérte, ő pedig nem viccel. Aktív politikusként egész jól megúsztam. Jó, volt egy-két fenyegetés, névtelen levél meg telefon, kis kurvázás, hazaárulózás, a politikai hidegháború durvulásakor a kevésbé barátságos ellenfelek árultak lábtörlőt, amelyikre a nevem volt felírva, akasztották a fotómat lámpavasra, ahogyan a többiekét is, de ezeket megszokja az ember. Felderítve viszont nem voltam. Ott rontottam el, hogy pár éve átmentem félig-meddig civilbe. A Népszava tovább taszított a lejtőn, amikor ennek a rovatnak a „Civil beszéd” címet adta. És amilyen tökfej vagyok, minden veszélyérzetemet elveszítve még részt is veszek néhány civil szervezeti akcióban. Ezzel pecsételtem meg a sorsom. Még van pár napom, karácsonyozhatom egy kicsit, de jövőre a kormányfő szerint rám eresztik a felderítőket.
Szándékait egy friss interjúban hozta tudomásomra. Elmagyarázta, hogy a nemzetellenes erők Sorossal az élen (majd pont ebből maradna ki ez a jómadár!) „körmönfont akciótervet” hajtanak végre, melynek során „NGO-kon, alapítványokon, civil szervezeteken keresztül akarják érvényre juttatni a saját érdekeiket”. De ennek vége. A türelemnek is van határa, az éberebb államok - és ha a nemzet ügyéről van szó, mi vagyunk a legéberebbek - „felderítik, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek”. És úgy kiszorítják majd Sorost civilestül, mint ha soha itt sem lett volna, pláne nem adott volna amerikai ösztöndíjat senki ifjú politikusnak. Nekem sajnos nem adott, de ez nem mentség, nem minden a pénz, ugyebár. Mi az a pár dollár ahhoz a bűnhöz képest, hogy én ingyért fertőződtem meg a liberális szellemmel. Most itt állok, a civilellenes Nagy Honvédő Háborúban, a rossz oldalon.
És ez csak romlani fog. A front már itt van a szomszédban. Miként a kormányfő rámutatott, a romániai választásokon azok győztek, akik „a Soros-rendszer ellen kampányoltak, azt mondták, az igazi ellenfél nem a töredékpártok, hanem a Soros által támogatott NGO-k, alapítványok”.
Istenem, pedig milyen szépen beszélt hozzám még pár napja is a miniszterelnök úr! Karácsonyra azt írta, hogy „összefogva nagy dolgokra vagyok képes”. Meg hogy az én munkámnak is köszönhető, hogy „az ország újra és újra talpra tudott állni”, és hogy ezt soha nem fogja elfelejteni, ezért is emeli a nyugdíjat még talán 1 százaléknál is többel. Igaz, az kicsit baljósan hangzott, hogy „továbbra is számíthatok a kormányra”, de felderítőkre azért nem gondoltam.
Ebből is látszik, hogy nem vettem elég komolyan Németh Szilárdot, aki már ősszel vizsgálatot követelt a titkosszolgálatoktól a gyanús civil szervezetek (a TASZ-tól az Eötvös Károly Intézetig) felderítésére, mert ezek „Soros-lerakatok”, a "spekuláns által működtetett kampánygépezet részei”. Mi másért forszíroznák a közpénzek átláthatóságát, a jogállamot és hasonló nemzetidegen eszméket, amelyek távol állnak „alkotmányos történelmi önazonosságunktól”, pedig ennek kötelező védelmét pótlólag kőbe vésték a szintén kőbe vésett alaptörvény sokadik módosításánál. De fennhéjázásomban nem gondoltam, hogy éppen Németh Szilárd az a sziporkázó elme, a szárnyaló géniusz, akinek minden szavát orákulumként kell lesni.
Legalább akkor kezdtem volna el a rugalmas elszakadást a civilségtől, amikor a kormánylap kollegiális módon örvendezvén a Népszabadság és általában az „ultraliberális média” szétverésén, azt azért rosszallotta, hogy a civil szervezetek még „utóvédharcot” folytatnak.
Szerencsére mindig van, aki Németh Szilárd férfias tömörségét a gyengébbek kedvéért aprópénzre váltja. Ki más lehetett volna ebben a témában, mint a főcivil: Csizmadia László. Ő aztán töviről hegyire ismeri ezt a szektort, hiszen vezényli a CÖF (Civil Összefogás Fórum) parádés seregszemléit: a Békemeneteket. És mivel pártatlanságát ekképpen ország-világ előtt többszörösen bizonyította, csak természetes, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap elnökeként uralkodik a civil szervezeteknek osztható állami támogatás fölött is. Kizárt, hogy bármely oldal felé egy csöppet is részrehajló legyen! De a kötelező objektivitás sem gátolhatja meg az igazság kimondásában. Mert az kitör belőle, mondhatni, zúgva-bőgve töri át a gátat. Most azt zúgta-bőgte egy cikkében, hogy a rosszfajta civilek (az ellenzékkel együtt) „hangulat-ellenforradalmárok”, mert kedvrontó, „ellenőrizhetetlen állításokkal kormányellenes hangulatot keltenek”. „Reggel, éjjel és este az egyre nagyobb egyetértést sugárzó polgári többség tagjai közé szeretnének éket verni”. Kész szerencse, hogy legalább délután tartanak egy lélegzetvételnyi szünetet az ékverésben és a „nem lankadó rémhírterjesztésben”.
Én kérem, igenis lankadok. Sok ez nekem. Arról nem volt szó, hogy kártékony civilnek lenni ekkora strapa. Nem elég az akcióterv körmönfonása, még itt ez a permanens utóvédharc is. Még jó, hogy van pár nap szünet karácsonykor, akkor talán elég lesz a bejgli mellé egy szerényebb kivitelű hangulatrontás. Utána, nem bánom, jöjjön, aminek jönnie kell.
Derítsenek fel, ha muszáj!
