Maduro elnök nemzetközi szabotázzsal magyarázta, hogy nem sikerült lebonyolítani a tervezett pénzcserét, de a hirtelenjében meghozott intézkedés kudarca inkább a rendszer tökéletes inkompetenciáját bizonyította. A venezuelai kormányzat december 11-én jelentette be, hogy az eddigi legnagyobb címletű bankjegyet, a 100 bolívarost kivonja a forgalomból, és 500 bolívaros érmékkel, s további, nagyobb címletű bankjegyekkel váltják fel. Ily módon próbálták volna megállítani az elszabadult inflációt, de a pénzcserével gátját akarták szabni a csempészetnek is, a határmenti maffia ugyanis a kormányzat állítása szerint nagy mennyiséget tartalékol készpénzben külföldön ebből a bankjegyből, s felvásárolják az árukat az alacsonyan tartott, kedvezményes bolíviai árakon.
Átmenetileg lezárták a kolumbiai és a brazíliai határt. Három napot kaptak a venezuelaiak, hogy a bankokban letétbe helyezzék a náluk lévő, magas címletű bankjegyeket, amelyeket majd az új címletekre cserélnek. Az 500 bolívarosok azonban nem érkeztek meg időre külföldről, állítólag a bankjegyeket szállító három repülőgép ellen követtek el „szabotázst”, Maduro beszédében nem részletezte, pontosan mi is történt. Svájci források szerint ugyanakkor egyszerű a megoldás, Caracas nem fizetett időben a megrendelt bankjegyekért, ezért nem indították a szállítmányt.
Annyi bizonyos, hogy az országban kitört a káosz, az emberek hosszú órákig, hiábavalóan álltak sorban a bankoknál. Az ATM-gépekben sem cserélték ki a bankjegyeket, akik ott akartak pénzt kivenni, a régi 100 bolívarosokat kapták vissza. Tíz venezuelai szövetségi államban törtek ki zavargások, az üzletek nem fogadták el a régi bankjegyeket, az emberek fosztogatni kezdtek, többszáz üzletet szétvertek, még halálos áldozata is volt a lázongók és a hatóságok közötti összecsapásoknak. Madurónak nem volt más választása, bejelentette, hogy január 2-ig meghosszabbítják a régi bankjegyek érvényességét. A venezuelai gazdaság helyzetét jól jellemzi, hogy a 100 bolívaros a feketepiacon már alig két dollárcentet ér.
Henrique Capriles, Miranda állam kormányzója, a venezuelai ellenzék korábbi közös elnökjelöltje a katasztrófális pénzcsere-próbálkozás után élesen bírálta a Maduro-kormányzatot. „Ilyesmit még nem láttak a venezuelaiak, úgy kezdtek pénzcserét, hogy az új érmék még nem érkeztek meg. A kormányzat felelőtlen politikája vezetett a tiltakozásokhoz, a káoszhoz” – mondta. Capriles jelezte, hogy az ellenzéki kerekasztal hamarosan kidolgozza a menetrendet, hogyan tudnák visszahívni Madurót.
Noha az ellenzéki pártok idén januárban többségbe kerültek a nemzetgyűlésben, nem sikerült elérni tervezett céljukat, Nicolás Maduro menesztését. Októberben a Vatikán is bekapcsolódott a közvetítésbe a kormányzat és az ellenzéki kerekasztal (MUD) között, de két forduló után félbeszakadtak a tárgyalások, a harmadik fordulóra már nem mentek el az ellenzék képviselői, mivel a kormányzat által ígért feltételek nem teljesültek. Egyebek mellett a bebörtönzött ellenzéki vezetők szabadon bocsátását, az egyszínű, kormánypárti választási bizottság átalakítását követelték. Ezek hiányában a párbeszéd nem más, mint időhúzás a kormányzat részéről, vélekedtek a MUD vezetői.
A venezuelai alkotmány értelmében a parlamenti többség bizalmi szavazással menesztheti a kormány tagjait, az alelnököt is, de magát az államfőt nem. Madurót ugyanakkor az alkotmány 233. cikkelye értelmében vissza lehet hívni amiatt, hogy „nem látja el hivatalát”. Ha ezt január 10-ig sikerülne megtenni, akkor új elnököt lehetne választani, aki Maduro hivatali idejének lejártáig, 2019-ig maradna hivatalban. Ha azonban csak utána tudnák elérni az államfő menesztését, akkor a fennmaradó időre az alelnök lépne Maduro helyébe. Mivel ez nagyon rövid idő, valószínű, hogy marad a jelenlegi patthelyzet, az ellenzék számára pedig nem sok más lehetőség kínálkozik, mint az utcai tiltakozás folytatása.
