A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) tagállamai még november végén jutottak megállapodásra arról, hogy januártól napi 32,5 millió hordóra csökkentik a kitermelt kőolaj mennyiségét az októberben felszínre hozott több mint 33,6 millió hordóról. A nem OPEC-tagok is csatlakoztak a megállapodáshoz, s ígéretet tettek további 558 ezer hordós csökkentésre. A nem OPEC tagországok közül Oroszország a legjelentősebb kitermelő, ezért Moszkvára hárul közülük a legnagyobb mértékű csökkentés.
Hírek szerint nemcsak a nem OPEC tagok csatlakozásában, hanem a kőolaj-exportáló államok megállapodásában is fontos szerepet játszott az orosz elnök, mivel ő közvetített Szaúd-Arábia és Irak között. Legalábbis ezt közölte a Reuters. Összesen 25 olajtermelő állam állapodott meg a csökkentésről, ebből 13 tagja az OPEC-nek, 12 nem. A megegyezés értelmében összességében 1,2 millió hordóval, napi 32,5 millió hordóra csökkentik a kitermelést, 2017 elejétől fél éven keresztül.
Oroszország és az OPEC 2001 után először jutott megállapodásra az olajkitermelés csökkentéséről. A megállapodásnak meg is lett a rövid távú eredménye, mivel 15 százalékkal emelkedett a nyersanyag ára. 2015 nyarán nem volt ennyire drága (57,89 dolláros hordónkénti ár az északi-tengeri Brent, 54,51 dollár az amerikai WTI esetében). Az emelkedés kifejezetten jót tett azon országok valutáinak, amelyek számára az olaj komoly bevételt jelent. Hirtelenjében megerősödött az orosz rubel, a norvég korona, a kanadai dollár.
Szakértők egy része szerint fordulópontnak tekinthető a megegyezés, hiszen ilyen átfogó megállapodás még nem született a történelem folyamán. A 2001-es megegyezés ugyanis távolról sem volt ennyire széleskörű, akkor csak az OPEC országok és Moszkva állapodott meg egymással.
Mások azonban igencsak szkeptikusan nyilatkoztak a csökkentés további esélyeit illetően. Mivel sok ország vett részt benne, ezzel az esélye is nagyobb annak, hogy valamelyikük megszegi az ígéretét. Eugen Weinberg, a Commerzbank elemzője pedig a svájci Handelszeitungban elmondta, a nagy számok törvénye alapján ezeket a megállapodásokat nem is szokták megtartani. Ami az olajár megemelkedését illeti, szerinte ez elsődlegesen a spekulációra vezethető vissza. „A piacot egy ideig be lehet csapni, de ez nem tarthat örökké” – figyelmeztetett. Szerinte legkésőbb már tavasszal nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalásokat nem teljesítik az egyes országok. „Minek is tennék, hiszen semmiféle szankcióval sem sújtják őket, ha nem váltják be az ígéreteket” – vélekedik. Ezért várhatóan az következik be, hogy az egyes országok a másikra mutatnak majd, s azt mondogatják, azért nem tartották magukat a vállalásokhoz, mert a másik sem tartotta meg azokat.
Nagy kérdőjel Oroszország is. A Kreml azt közölte, nem akar nyomást gyakorolni a kitermelést végző vállalatokra a csökkentést illetően, s a programban való részvétel önkéntes, nem büntetik meg azt a vállalatot, amelyik nem csatlakozik hozzá. Moszkva a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy erőszakosan beavatkozik a piaci folyamatokba – írja a Neue Zürcher Zeitung. Alekszander Novak energiaügyi miniszter azt közölte, a többi ország további viselkedésétől függ, hazája megtartja-e vállalásait.
A Kreml számára nem az a fontos, hogy az egyes vállalatok milyen mértékben csökkentenek, hanem az, hogy globálisan elérjék a napi 300 ezer hordós csökkentést. Ezt nem egyik napról a másikra valósítanák meg. 2017 első negyedévének végére érnék el a napi 200 ezres mínuszt, amit a második negyedévben további 100 ezres csökkentéssel fejelnének meg.
Ezt a folyamatot a tervek szerint folyamatosan felügyeli a kormányzat, s amennyiben valóban így lesz, akkor Oroszország június végén napi 10,9 millió hordónyi olajat állít majd elő. Ez 2016 októberéhez képest 2,7 százalékos csökkentést jelent, amikor 11,2 millió hordó volt a napi kitermelés mértéke.
Az egyes vállalatok egymás között dönthetik el a csökkentés mértékét. A kitermelés visszafogása a második és negyedik legnagyobb orosz olajvállalatot, a Lukoilt és a Gazprom Neftet érintené a legrosszabbul, mert ezek jelentős összegeket költöttek arra, hogy jövőre tovább növeljék a kitermelést. Ha tehát csökkenteniük kell, az súlyos anyagi veszteséggel érne fel számukra. Feltételezések szerint a vállalatok inkább a régebb óta használt olajmezőkön csökkenthetik a kitermelés mértékét, mert ezeket nagyobb adókkal sújtják, mint az újabban feltárt olajmezőket.
Ez azonban nem fenyegeti Moszkva globális pozícióit. Az ország ugyanis annyira felgyorsította a kitermelést az elmúlt hónapokban, hogy a csökkentés utáni kitermelés mennyisége még mindig több annál, mint amennyi hordót idén nyáron dobott a piacra. 2016 januárja és júniusa között ugyan valamelyest csökkent a kitermelés, 10,8-ról 10,7 millióra, június és október vége között azonban félmillió hordóval növelték ezt.
Az olajár összeomlásakor, 2014 közepén egyébként az orosz kitermelés napi 10,5 millió hordó volt. A nyersanyag árának zuhanását jobban megsínylette a központi költségvetés, mint maguk az olajtermelő cégek.