A mi híres császárunk évek óta nem kímél se pénzt, se embert, hogy megszövesse a legcsavarosabb agyú takácsokkal a kelmét, ami megmutatja, ki érdemes a tisztségére, s ki nem. Mint a mesében, ahol „azok előtt láthatatlan a kelme, akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld”. Hat és fél éve gyarapodik a légkönnyű szövet, aminek mintázatát, lágy esését azért dicsérik oly sokan, nehogy mások észrevegyék alkalmatlanságukat, vagy butaságukat.
Ám mindenütt akad a tömegben egy-két ártatlan gyerek, vagy másként gondolkodó, aki bekiabál a díszmenetbe: jé, a császár meztelen! Vagy jönnek olyanok, akik már láttak hasonló császárokat tényleg felöltözve. Velük van a legnagyobb baj, azt is elmondják, mit csinálnak rosszul a szövőszéknél. Tőlük meg kell szabadulni, ahogy azt tette az Orbán-kormány, amikor a múlt héten kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű, a közélet átláthatóságáért küzdő nemzetközi szervezetből, vagy akkor, amikor megpróbálta ellehetetleníteni más nemzetközi civil szervezetek működését házkutatásokkal, feljelentésekkel. Mintha akkor nem jutna határon túlra a hír a császári udvar ténykedéséről. A „jó” civilek persze mások, ők még segítenek is a csalásra épülő takácsműhelyben, ahogy azt a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete tette vasárnap, amikor azt javasolta, függesszük fel a részvételt a PISA felmérésekben, mert a legutóbbi vizsgálat szerint a magyar diákok teljesítménye drámaian romlik. Remek ötlet, csak nehogy beleszeressen a császár, mert akkor a felméréseket készítő, a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-ből is ki kellene lépnünk. Addig pedig lehet szidni megint a tanárokat, hisz ők tehetnek mindenről és nem az oktatásból nevelést csináló, az alaptantervet átszabdaló, a tankötelezettséget 16 évre leszállító, az alternatív, más szóval testre szabott oktatási formákat üldöző kormány.
Nem, ezt nem lehet kimondani, hiszen már majdnem sikerült elhitetniük az alattvalókkal, milyen szép a mintázata a textíliának. A selyemszövők már szétvertek minden olyan intézményt, szervezetet, amely a főurak teljesítményét ellenőrizhetné: kormánypártivá tették majdnem a teljes magyar médiát, csorbították az Alkotmánybíróság jogköreit, a választási törvény átszabásával kiszorították a parlamentből az ellenzék jó részét, a közoktatásiból köznevelésivé átszervezett kerekasztalból kiebrudalták azokat, akik másként tanítanának, épp most fojtják meg a tanodákat. Lassan senki nem meri kimondani, hogy a nagy semmit látja maga körül, a baj csak ilyen nemzetközi felmérésekből derül ki. Meg abból, hogy amikor névtelenül kérdeznek a kutatók, egyre többen vállalják, hogy elegük van a császárból, aki hiúságában arra is képes, hogy meztelen flangáljon.
