A megmozdulások 2010 végén Tunéziában törtek ki a romló életkörülmények, az egyre magasabb élelmiszerárak, az emelkedő munkanélküliségi arány miatt. A tüntetések aztán más államokra is átterjedtek, köztük Egyiptomra, Líbiára. Mindhárom országban megdöntötték az akkori politikai vezetést.
Azóta az arab tavasz államainak többségében parlamenti választást rendeztek ugyan, s bizonyos engedményeket is tettek a tüntetőknek, ezekben az országokban azonban alig lett stabilabb a belpolitikai helyzet. Miközben 2002-ben még csak öt olyan arab ország létezett, amelyeknek szerepük volt különböző fegyveres konfliktusokban, számuk mára 11-re emelkedett. Az ENSZ jelentése szerint ráadásul 2020-ra már az arab államok háromnegyedében fenyeget jelentős összetűzés, háború, vagy polgárháború veszélye.
A konfliktus azonban nem korlátozódik a régióra, vélik a szerzők, a világ lakosságának öt százaléka arab, de a világszerte elkövetett merényletek mintegy fele vezethető vissza muzulmánokra.
Veszélyes helyzet alakult ki Marokkóban, ahol néhány hete sokan vonultak az utcára a szociális elégedetlenség miatt. Al-Hoceima városában összetűzésekre is sor került. Több ezren tüntettek, miután megöltek egy halkereskedőt. Ez a település már az öt évvel ezelőtti tüntetések legfőbb bázisának is számított.
Tunéziában szintén szociális jellegű megmozdulások voltak, 2011 óta nem volt példa hasonló tiltakozó akciókra.
Az ENSZ szerint elsősorban a fiatalok szociális helyzete ad okot aggodalomra. Az arab országokban 30 százalékos a fiatalkori munkanélküliség, miközben a világban az átlag 14 százalék. A fiatal nők helyzete a férfiakénál is rosszabb. A nők mintegy fele nem talál magának munkát. A fiatalok ezért a vallás felé fordulnak, könnyebben válhatnak vallási fanatikusokká.
A jelentés bírálja azt a gyakorlatot, amely szerint megnehezítik az arabok számára a külföldre való utazást. Vízum nélkül alig utazhatnak bárhová is. Ugyanakkor a fiatalok hazájuk politikájába sem szólhatnak bele, ez a helyi politikai elit kizárólagos joga. A dokumentum rámutat, hogy jelentősebb megmozdulásokra ötéves ciklusokban kerül sor. S minden alkalommal egyre hevesebbek ezek a megmozdulások.