Gentiloni azt közölte, hogy a legfontosabb feladatának a Renzi által megkezdett munka folyatását tartja. Mint fogalmazott, munkáját méltósággal végzi majd. Mindenekelőtt össze kell állítania a miniszterek listáját. A kabinetet továbbra is a balközép Demokrata Párt (PS), valamint az Angelino Alfano által irányított Új Jobbközép (NCD) alkotja, esetlegesen kiegészülve néhány centrista tömörüléssel. Nagyrészt megerősíthetik pozíciójukban azokat a minisztereket, akiknek Renzi kormányában is szerepük volt. Biztosnak tűnik Pier Carlo Padoan pénzügyminiszter és Angelino Alfano belügyminiszter helye. Távozhat azonban a kabinetből Maria Elena Boschi reformügyi miniszter, aki az alkotmányos reformról szóló egy héttel korábbi referendum egyik fő szervezője volt.
Gentiloni új kormányáról már szerdán szavazhat az új olasz törvényhozás.
A 62 éves Gentiloni egyébként közismerten Matteo Renzi bizalmasa, ami arra utalhat, hogy a távozott miniszterelnök továbbra is komoly befolyást gyakorolhat az ország ügyeire, a következő kabinet munkájára. Feladata most az lesz, hogy összeállítsa a kormánylistát, amellyel vissza kell térnie az elnökhöz. Ezután beiktatják Gentilonit és a kabinetet, amelyről a képviselőháznak és a szenátusnak is szavaznia kell. Gentiloni az Európai Unió csütörtöki csúcsértekezletén debütálhat az uniós állam- és kormányfők előtt.
Gentiloni a lehető legnehezebb időszakban veszi át a kormányrudat, hiszen több nagyon súlyos nehézséggel kell szembenéznie, olyan gondokkal, amelyekkel elődjei is hiába néztek szembe.
Az első és legsúlyosabb probléma a bankválság. A Monte dei Paschi Siena pénzintézet mindkét 2014 óta tartott nemzetközi stresszteszten megbukott. Komoly belpolitikai válság is kialakult az országban azt követően, hogy a bő egy héttel ezelőtti referendumon az olaszok elutasították az alkotmány reformját. Emellett Itáliában is folyamatosan emelkedik a populista pártok támogatottsága. Bár Gentiloni nemzeti egységkormányt hívna létre, az ellenzék elutasította az ebben való részvételt.
Gentiloni 1954-ben született, nemesi gyökerekkel rendelkezik. Igazi politikuscsaládból származik, rokona annak a Vincenzo Ottorino Gentiloninak, aki a konzervatív Katolikus Választási Unió tagja volt, emellett az egykori kormányfő, Giovanni Giolitti jobbkezeként ismerték. Paolo Gentiloni szigorú katolikus nevelésben részesült. 1970-ben szégyent hozott azonban a családra, mert elszökött otthonról, hogy részt vehessen egy tüntetésen. Ráadásul baloldali mozgalmakkal rokonszenvezett, amit nem néztek jó szemmel a szülői házban.
Paolo Gentiloni a római La Sapienza egyetemen végzett, professzionális újságíró. 1990-től gyakorolta a szakmát az egykori római polgármesterhez, Francesco Rutellihez köthető havilapnál, a Legambienténél. Gentiloni kommunikációs szakemberné nőtte ki magát, akit Rutelli 1993-as polgármesterré választásakor szóvivőjének nevezett ki. Romano Prodi korábbi kormányában pedig a kommunikációs tárca élén állt.
2001 óta a parlament tagja. Akkor a balközép Margherita színeiben választották be a törvényhozásba. A távközlési bizottság tagjának választották meg. 2005-2006 között a közszolgálati RAI televízió és rádió felügyelőbizottságának tagja lett. 2007-ben a Demokrata Párt (PD) egyik alapítója lett, mind a mai napig e politikai erő tagja. Egy évvel később került Prodi kabinetjébe. Elsősorban a RAI reformjáért volt felelős.
2012-ben a Twitteren jelentette be, hogy indulni kíván római polgármesterként, s részt vesz a baloldali előválasztáson. Végül azonban csak harmadik lett az 55 százalékot szerzett Ignazio Marino, későbbi városvezető és David Sassoli mögött. 2013-ban ismét parlamenti képviselőnek választották, ekkor a külügyi bizottság tagja lett.
Olyan személyiségnek ismerik politikusként, aki szeret a lényegre koncentrálni. 2014. október 1-én Renzi meglepetésre nevezte ki a külügyi tárca irányítójának. Ekkor elődje, Federica Mogherini az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lett.
Gentiloni házas, felesége az építész Emauela Mauro, nincs gyermekük. Szabadidejében előszeretettel veszi elő teniszütőjét.