„Egyrészt azért jelentkeztem a versenyre, mert ez a legrangosabb, legmagasabb színvonalú az egész világon. Másrészt pedig azért, mert itt nemcsak új, hanem antikolt – vagyis külsejét, felépítését tekintve 300-400 éves évesnek kinéző – hegedűkkel is lehet indulni, én pedig már régóta főleg ilyeneket készítek, ez a szenvedélyem. Ez volt az első komoly versenyem, és természetesen nagyon örülök, hogy nyertem. Úgy gondolom, ez mindenképpen új korszak kezdete lesz a pályámon, bár a hatását még nem tudom pontosan felmérni, nagyon friss ez a siker. Egyébként tervezem, hogy két év múlva is indulok a versenyen, mert fontosak a nemzetközi megmérettetések és a szakmai visszajelzések” – mondja Draskóczy Gábor.
Az idén negyvenéves hangszerkészítő mester az 1980-as évek elején kezdte zeneiskolai hegedűtanulmányait, s mellett már kisiskolásként ügyesen fúrt-faragott. Tízévesen egyszer elvitték egy hangszerészhez, s ezzel kezdetét vette „egy hosszú szerelem” – már ekkor eldöntötte, hogy a hegedűkészítést választja hivatásul. Gimnáziumi érettségi után beiratkozott a Zeneakadémia Hangszerészképző Iskolájába, amit két év alatt el is végzett, de mivel a szakmai gyakorlatokon jórészt csak kisebb javítási feladatokat kapott, úgy érezte: még tanulnia kell. A hegedűkészítés mesterfogásait 1997 és 2004 között, Holló Bence műhelyében sajátította el. „Nagyon tisztelem Bencét, aki az itáliai hegedűkészítés fellegvárában, Cremonában végezte tanulmányait, és rengeteget tud az ottani mesterhegedűkről. Bence mellett modern hangszereket készítettem, de az én igazi területem a régi nagyok (a Stradivari-, Guarneri-, Amati-, Guadagnini-hangszerek) világa. Miután Londonba kerültem, a kópiázást vagyis a régi hangszerek másolását elég magas szinten elsajátítottam. Ez persze nem lehet önmagában életcél, hanem egy tanulási folyamat fontos állomása. Egyszer szeretném megalkotni a saját hangszeremet, de még nem tudom, mikor érkezik el ennek az ideje. Folyamatosan csiszolgatom, érlelem magamban az ötleteket, de leendő saját hegedűmnek a hangzásképe és a designja sem állt még össze teljesen a fejemben.”
A hegedűk mellett olykor brácsákat is készítő Draskóczy Gábor 2004 óta él és dolgozik Londonban. „Ez egy véletlennek köszönhető: magánúton voltam, az öcsémet látogattam meg, de szakmai érdeklődésből – és azért is, mert éppen el akartam adni egy hegedűt – több jeles hangszerkészítő műhelyt meglátogattam.” Így került a világszerte elismert, patinás Florian Leonhard Fine Violins nevű céghez, amit ma is a német névadó vezet. Kéthetes próbaidő után rögtön felvették. „Három részlege van ennek a cégnek: a restaurálás, az új hangszerek készítése és a vonókészítés. Én az új instrumentumok készítéséért vagyok felelős, persze ezek is kizárólag itáliai stílusú, antikolt kópiahangszerek. Általában ott van mellettem egy régi, eredeti hangszer, s azt igyekszem tökéletesen rekonstruálni" – meséli. Egy-egy ilyen új hangszerért az elit-kategóriában általában 18-25 ezer fontot (vagyis 7-10 millió forintot) kérnek, a Florian Leonhard azonban olyan erős márkanév lett, hogy 35 ezer fontért (kb. 14 millió forintért) tud értékesíteni egy ilyen instrumentumot. Az igazi régi Stradivari, Guarneri, Amati hangszerek ára pedig akár több százmillió forintnak megfelelő font, dollár vagy euró is lehet. Ezeket vagyonos magánszemélyek, a kultúrát támogatni kívánó sikeres cégek vásárolják meg – többnyire mecenatúra-programok keretében, tartós használatba adva azokat egy-egy jeles művésznek, kiemelkedő fiatal tehetségnek.
Gábor nem sokat gondolkodott, hogy Londonban maradjon-e. Azt mondja, itthon tíz év alatt három Stradivari-hangszert látott – azt is úgy kellett néhány percre kölcsönkérnie a művésztől. Londonban pedig sokszor naponta a kezébe kerül tíz felbecsülhetetlen értékű itáliai mesterhangszer. A szakmai kihívás tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb. Nem beszélve arról, hogy Florian Leonhard cége az egész világon jelen van. Hangszereik iránt az Egyesült Államokban olyan nagy az érdeklődés, hogy nemrégiben megnyitották New York-i irodájukat és műhelyüket. Az ázsiai piac is egyre inkább felértékelődik: az európai klasszikus zene iránt hagyományosan érdeklődő Japán mellett Dél-Koreában, sőt újabban Kínában is megjelent a fizetőképes kereslet a hangszereikre. A Brexit negatív hatásait egyelőre nem érzik: a londoni cég ugyanúgy prosperál, mint a balsikerű népszavazás előtt.
