Jó dolog a távolbalátó készülék. Ország-világ láthatta, hallhatta, amint egy miniszter, szokásosan jól öltözve, szokásosan jól fésülve, szokásától eltérően sállal a nyakában, egy majdnem üres, üvegajtós, antik könyvszekrény, és a tátott szájú ifjúság előtt állva, a magas, boltíves, frissen fehérre festett falak közül üzen nekünk. Nekünk, a választóknak. Egészen pontosan közvetít. Közvetíti a miniszterelnök üzenetét.
A kellékek és a kellékes
A helyszínnek, a kellékeknek jelentősége van. Mint ahogy az üzenetet átadó személynek - Lázár Jánosnak - is. Ő a kormányzati hatalom jelképe, Annak a hatalomnak, amelyre jellemző a könyörtelenség, a kíméletlenség, az elesettek iránti teljes közönyösség, a másság totális elutasítása, a ködösítés, az álszenteskedés. Annak a hatalomnak, amelyik nem az országot, hanem egy új, az általa kreált uralkodó osztály birodalmát építi. Annak a hatalomnak, amelyik több ezer milliárdot fordít soha meg nem térülő, a miniszterelnök egyéni szeszélyeit megvalósító presztízsberuházásokra, miközben több ezer milliárdot elvesz és elherdál a sok millió ember biztos öregségét megalapozó nyugdíjkasszából. Mellesleg a közbeszerzés szabályait lenullázva, töménytelen összeget használ fel - a titkosítás szabályaival és lehetőségével visszaélve - követhetetlenül, átláthatatlanul, lehetővé téve a közpénzeken való meggazdagodását mindazoknak, akik közel állnak a tűzhöz.
A miniszterelnöki üzenet átadására, továbbítására a földöntúli hatalom méltóságát, megkérdőjelezhetetlenségét sugárzó falak között, Mezőtúron, a református kollégium felújított könyvtárában került sor. Az antik, majdnem üres, üvegajtós könyvszekrény kiválasztott polcán jól láthatóan elhelyezett egyetlen nyitott könyv, feltehetően a Biblia áhítatra késztet, miközben azt sugallja: a tudás benne foglaltatik. Az ünnepi ruhákba bujtatott, odarendelt, a szónok "nagyságától" meghatódott ifjúság jelképezi: a miniszter nem a levegőbe beszél, a jövőt kézben tartják. A nyak köré - többszörösen és szorosan - tekert sál arra utal, a teremben hideg van, tovább kell emelni az egyházi intézmények fenntartására kifizetett állami támogatások összegét.
Az üzenet: "A kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Ami ezen túl van az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját. Éppen ezért ez a két pillér garantálja, hogy ami ezer éven át megtartotta az országot, az a jövőben is meg fogja. A kabinet ehhez a nevelési elvhez remél szövetségest a történelmi egyházakban, ennek rendeli alá az új alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését is. A mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények."
Az üzenet alkotmányosságát nem érdemes vitatni, miután alaptörvényünk minden rendelkezését – így az államnak az ifjúság oltalmazásával, iskoláztatásával összefüggő feladatait is - a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. [ld.: 3024/2015. (II. 9.) AB határozat] Márpedig ki vonná kétségbe az egyházak múltbéli szerepét, primátusát ezen a téren? Igaz, az oktatást érintő nemzetközi szerződésekkel ellentétes, hogy az állam a szülő akarata ellenére, az általa kiválasztott valláshoz kötődő oktatásba irányítsa a gyermeket. Ez azonban Magyarországon nem számít. Magyarország alkotmányos identitása, önazonossága az oktatásszervezéshez kapcsolódóan sem sérülhet. A mi országunknak senki ne mondja meg, ki tanulhat, s meddig, ki taníthat, hol folyjék tanítás, mit tanítsanak, s miből. [ld.: alaptörvény hetedik módosítás tervezete]
Vissza a múltba
Az üzenet értelme világos: nem a jövőt kell építeni, hanem a múltat kell rekonstruálni. Van potom ezer évünk. Ebből kell választani. Van azonban iránymutató hagyományunk, amelyik majdnem töretlenül végigkísérte ezt az ezer évet: a magyar nemesség sosem a progresszióban, hanem kiváltságainak - bármi áron, akár az ország érdekeinek a feláldozásával - megőrzésében volt érdekelt. Ez az az állapot, amelyik a mai hatalomnak tökéletesen megfelel. Így a kívánatos korszak több-kevesebb bizonyossággal meghatározható: Mária Terézia uralkodásának időszaka. Ez az abszolutizmus kora, a nagybirtokok kora, a jobbágyság kora, a nemesi adómentesség kora. Ez az a kor, amelyben a politikai hatalom nagyon szűk körre koncentrálódik. Az uralkodó cselekedeteinek nincs valós korlátja. Ez az a korszak, amikor a magyar nemességnek újra és újra sikerült megerősítenie kiváltságait.
Így volt ez akkor is, amikor Poroszország megtámadta a Habsburg birodalmat és Mária Terézia 1741 szeptemberében összehívta Pozsonyba az országgyűlést, hogy a magyarok segítségét kérje a támadók elleni hadsereg felállításához. A gyászruhába öltözött királynő beszéde meghatotta a nemeseket. A királyi kérésre a „vitam et sanguinem”, „életünket és vérünket” felkiáltással válaszoltak, bajszuk alatt dünnyögve: "sed avenam non” - „de a zabunkat nem”.
Nem önzetlen felajánlás volt ez. A jelenlévő nemesek megkérték az árat a segítségnyújtásért. Mária Terézia viszonzásul megerősítette a rendi és nemesi jogokat, biztosítva a nemesi birtokok adómentességét, bár a birodalom ausztriai felén a nemesség már régen adózott. A magyar rendek a későbbiek során is - például az 1751-ben megtartott országgyűlésen - a leghatározottabban és egységesen léptek fel ennek a kiváltságnak a védelmében. A nemzeti szuverenitás alapkérdésének tekintették ugyanis ennek fenntartását!
A magyar nemesség kihasználta a Mária Terézia által 1754-ben bevezetett kettős vámrendszert is. Ennek lényege: belső vámhatár húzódott Magyarország és az örökös tartományok között, alacsony vámokkal. Külső vámhatárt "vontak" a birodalom köré, magas vámokkal. Magyarország agrártermékeit a birodalmon belül alacsony kiviteli vám mellett lehetett értékesíteni. Ausztriából és Csehországból származó iparcikkek magyarországi behozatalakor is alacsony behozatali vámot kellett fizetni. E rendszer következtében Magyarországon nem fejlesztették az ipart. A birodalomból alacsony vám mellett lehetett hozni az ipari termékeket az országba. Mellesleg, Mária Terézia vámrendeletében ismételten megerősítette a magyar nemesség adómentességét. Köztudott, Mária Terézia buzgó katolikus volt. Ennek ellenére törekedett az egyházat állami kordában tartani. Nem szerette a zsidókat. Meg próbálta kitiltani őket országai területéről. Ezt az intézkedését utóbb gazdasági megfontolásból visszavonta.
Mindezek összevágnak a mai hatalom céljaival, hatalomgyakorlásával: súlytalan az országgyűlés, a miniszterelnök egymaga dönt nyugdíjról, bérezésről, beruházásokról. A gazdasági önállóság része nemzeti szuverenitásunknak. A gazdaság "motorja" az alacsonyan képzett munkaerő által végzett összeszerelő tevékenység. Megvannak az új földesurak, a földbirtokaikhoz rendelt közmunkásokkal. Bevezették a közterhekhez való hozzájárulás jelentős része alól mentesítő adórendszert. Közismert a hatalmi elit hitbuzgalma.
Kormányzóerő az idegengyűlölet
Ami az iskolaügyeket illeti, Mária Terézia e tárgykörben 1777-ben kiadott rendelete, a Ratio Educationis megoldásai összeegyeztethetőek mai alaptörvényünkkel. Rendelkezéseinek többsége már meg is valósult. A királyi rendelet - akkor haladó - megoldásai: az uralkodó szabályozza az oktatásügyet, amely ezidáig az egyházak belügye volt. Meghatározza az iskolarendszer szerkezetét, a tananyag tartalmát, az oktatásban érdekeltek (tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok, stb.) feladatait, a kötelező órarendet. A tanügyirányítás területi szerveiként létrejönnek a tankerületek. Az állam gondoskodik a tankönyvellátás megszervezéséről. Mi van még hátra? Az iskolaszerkezet visszaállítása és a tankötelezettség eltörlés. Az iskolarendszer részei: négy év elem iskola, három év kis gimnázium, öt év nagy gimnázium. Miután a királyi rendelet nem tartalmazza a tankötelezettséget, annak eltörlése az alaptörvényből levezethető alkotmányos kötelezettség. Mindezek ismeretében a miniszteri üzenet fordítása: állami iskolarendszer a szegényeknek. Egyházi a kiváltságosoknak. Az állami iskolarendszer felkészít a közmunkás létre. Az egyházi iskolarendszer a hatalom gyakorlására.
A miniszteri üzenet másik fontos eleme: mi magyarok felsőbbrendűbbek vagyunk mindenkinél, mert magyarok vagyunk. Ez az Osztrák-Magyar Monarchia megőrzésre méltó vívmánya.
Milyen a jó magyar? Világosan megmondta, sőt példázza is a miniszter. A jó magyar tehetős, keresztény vagy keresztyén (van választási lehetőség), pökhendi és lekezelő, s ami a legfontosabb: Orbán hívő. A nincstelen nem lehet jó magyar. Számára elég, de nem kötelező a négy év elemi iskola. Aki nincstelen, születése a végzete. Nem magyar, aki valamelyik kisebbséghez tartozik, például cigány. Nem magyar, aki nem keresztény, keresztyén, például zsidó. A vagyonos, ha megfizeti, identitást válthat. Ezek is a történeti múltunkból következő megoldások.
A mai uralkodó osztály tagjainak a helyzete jobb, mint amilyen a magyar nemeseké volt 1777-ben Pozsonyban. Hazánknak eddig csak Orbán Viktor üzent hadat. Így életüket és vérüket nem, csak személyiségüket kell feláldozniuk a vezérnek.